Április 09-i vasárnap evangéliuma: János 20, 1-9

By Carlo Miglietta On 9. április 2023.

János 20, 1-9: Az üres sír

20 A hét első napján korán, amikor még sötét volt, Mária Magdolna a sírhoz ment, és látta, hogy a követ eltávolították a bejáratról. 2 Elfutott tehát Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt: Kivitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.

3 Péter és a másik tanítvány elindultak a sírhoz. 4 Mindketten futottak, de a másik tanítvány megelőzte Pétert, és előbb ért a sírhoz. 5 Lehajolt és benézett az ott heverő vászoncsíkokra, de nem ment be. 6 Ekkor Simon Péter jött mögötte, és egyenesen a sírba ment. Látta az ott heverő vászoncsíkokat, 7 valamint azt a ruhát, amelyet Jézus feje köré csavartak. A ruha még mindig a helyén feküdt, külön az ágyneműtől. 8 Végül a másik tanítvány is bement, aki előbb ért a sírhoz. Látta és hitte. 9 (Még mindig nem értették meg a Szentírásból, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.)

Kedves Misericordie Nővérek és Testvérek, Carlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it).

Ma megosztok veletek egy rövid elmélkedést az evangéliumról, különös tekintettel a témára irgalom.

AZ ÜRES SÍR FELFEDEZÉSE ÉS MAGDALA MÁRIA MEGJELENÉSE: JÁNOS 20,1-9

Felépítés: heterogén anyagok harmonizálása:

a) több nő története, akik a sírhoz menve üresen találták azt (Mt 28-1; Mk 8-16; Lk 1-8): Jánosnál nyoma van annak, ezt a v. 23-55 és 24-11;

b) néhány tanítvány története, akik szintén elmennek a sírhoz, és megzavarodva térnek vissza (Lk 24, 12): Jánosnál a szeretett tanítvány szerepe, minden hívő embertípusa hangsúlyos;

c) Jézus Magdolna előtti megjelenésének története (Mt 28-9; Mk 10-16): János hagyománya talán a legrégebbi.

János 20, 1-9 / Szöveg:

V. 1: – a szombat másnapján: lett. „a szombatok egyikén”: ez az első igazi szombat, az eszkatológiai ünnep napja;

– amíg még sötét volt: teológiai jelentés (Mk 16-1-ben „már felkelt a nap”, Mt 2-ben „hajnal”);

– Mária Magdolna: a Mt 28-ben ott van a „másik Mária” is, a Mk 1-ben „Jakab és Salome Mária”, a Lk 16-ben szintén „Joan, Jakab Mária és más asszonyok”;

– sír: valószínűleg arcózium alakú, a sírkamra oldalfalaiba vájt félköríves fülkékkel, a földtől kb. 0.80 m-re, 0.5-1 m mélyen, kis nyílással, kifelé, egy méternél kisebb magasságban ;

V. 2: Simon és János az egyetlenek, akik követték Jézust a szenvedésben;

V. 5: – kötszerek: ezek az othonìa, a vászon: de a szinoptikusok sindonról, lepedőről beszélnek (kivéve Lk 24, ami talán kiegészítés): talán többes szám kiterjesztése, jelentése: „vászon szövet";

V. 6: – ott fekve (keìmena): az aroszolium mélyedésén, nem „a földön” (!);

V. 7: – a lepel (soudàrion), a zsebkendő, amely az elhunyt száját zárva tartotta;

V. 8: – látott és hitt: talán jobban „elkezdett hinni” (aorista ingresszív).

A temetkezési kendők

a) A feltámadás bizonyítéka?

Már az 5. században Alexandriai Ammoniosz azt állította, hogy Jézus feltámadt teste anyagtalan módon fog előkerülni a temetési ruhákból. Különböző tudósok (Balagué, Omer…) ezért úgy gondolják, hogy a szeretett tanítvány azért hitt, mert megtalálta a temetkezési kendőket, amelyek az aromás olajokkal átitatottan állók és merevek maradtak volna, mintha a holttest eltűnt volna múmiájában.

Adjuk meg ennek a szakasznak a szó szerinti fordítását: „És lehajolva (János) látja, hogy a vászon hever (lelóg?), mégsem ment be. Ekkor Simon Péter, aki követte, bement, bement a sírba, és észrevette, hogy a vászon hever (lelóg?) és a lepel, amely a fején volt, nem úgy feküdt (lógott?), mint a vászon, hanem másként, belül feltekerve. a helyére (= ahol lennie kellett volna)” (Jn 20-5).

– „A lenvászon”: a „kötések” fordítása tarthatatlan, mert a görög „kötöző” szó „keirìai” (vö. Jn 11: Lázár holttestének kötései). Itt ehelyett az „othónia”, azaz az általános „vászon ruhák”.

– A lepel”: zsebkendő (verejték letörlésére). Itt állruhára gondolnánk (vö. Jn 11: Lázár arca lepel körbe van kötve).

– A görögben a „betekeredett” („entetyligménon”) igenév tökéletes, ami tehát egy múltbeli cselekvést jelez, amelynek hatása a jelenben is fennáll, és ezért úgy kell érteni, hogy „továbbra is úgy kell feltekerni, ahogy volt. tedd fel”.

– „Hazudni”: ez a „kéimena” szó szó szerinti fordítása: nem helyes a „földön” fordítása. A zárójelbe tett „hazudik” szó nem fordítás, hanem értelmezés. Előfordult volna, hogy a temetkezési vászon, amely már nem tartalmazta a holttestet, „megereszkedett”; a merevebb lepel viszont nem ereszkedett volna meg, mint az ágynemű, hanem feltekerve maradt volna a lepelben a helyén, vagyis azon a helyen, ahol logikusan kellett volna, és így megmaradt volna a jelenléte kívülről látható.

– „eis èva tòpon”: lit.: egy helyen; azaz: ugyanazon a helyen

– „Aztán bement a másik tanítvány is, aki előbb jött a sírhoz, és látott, és hitt” (Jn 20). Mindenekelőtt vegyük észre a látást és a hitet összekötő kettős „és” jelenlétét: az „és látott és hitt” által bevezetett koordináció sokkal szorosabb a görögben, mint az olaszban. Ok-okozati összefüggést fejez ki: a tanítvány a látottak alapján hitt. Ez a látvány késztette arra, hogy higgyen a feltámadásban: ha ugyanis valaki el akarta volna vinni a holttestet, nem hagyhatta volna így az ágyneműt. A tanítvány tehát a vászon elrendezéséből eredezteti Jézus feltámadásának „bizonyítékát”, és így hisz a Szentírásban (vö. Jn 8: „Amikor tehát feltámadt a halálból, a tanítványok emlékeztek… és hittek az Írásban és a beszéd, amelyet Jézus mondott”).

b) Bizonyíték arra, hogy nem loptak el holttestet?

De nem világos, hogy egy ilyen csodálatos elrendezés miért nem győzte meg Pétert. Valószínűbb, hogy a szeretett tanítvány, látva a gondosan megjavított ágyneműt, valószínűtlennek tartotta a testrablást. Krizosztom már ezt mondta: „Aki eltávolította volna a holttestet, először nem vetkőztette volna le, és nem vette volna a fáradságot, hogy levegye és feltekerje a leplet, és külön helyen hagyja” (Homilies on John, 85.4).

c) A „ruha teológiája

Ne felejtsük el azt sem, hogy a Bibliában az „ruha teológiája” van: nemcsak a ruházatnak van fontos szimbolikus értéke (gondoljunk csak az isteni szférára jellemző fehér ruhákra vagy arra, hogy Jézus levetette a zubbonyát, mielőtt keresztre feszítette volna ), de a meztelenség is felidézheti Ádám, Isten barátjának primitív paradicsomi helyzetét.

Itt Jézusnak már nincs szüksége emberi ruhákra, mert „Krisztus, aki feltámadt a halálból, nem hal meg többé” (Róm 6), ellentétben Lázárral, aki temetőruhába csavarva lép elő a sírból (Jn 9), mert neki kellett halj meg újra.

A Feltámadott felismerése

A különféle ellési késésekben (20-11; 18:21-4; Lk 7-24) különböző jelentéseket találunk:

a) bocsánatkérő: a tanítványok először kételkedtek (nem voltak hiszékenyek);

b) kinyilatkoztató: Jézus feltámadás előtti teste és a feltámadt test között folytonosság van (érinthető: 20-20; együtt eszik a tanítványokkal: Lk 27-24; ApCsel 41), hanem mélységes sokféleség (áthalad a falakon: 42:10): vö. 41Kor 20-19;

c) teológiai: mindig Isten teszi meg felénk az első lépést: Magdalai Mária hisz a nevén szólítása után, az emmausi tanítványok a kenyértörésnél, a tanítványok a csodás fogás után: csak a az embert, hogy „feléje forduljon” (20), „nyissa ki a szemét” (Lk 16), vetje magát Jézus felé (Jn 24).

Jó kegyelmet mindenkinek!

Aki szeretne olvasni a szövegből egy teljesebb exegézist, vagy valami mélyreható elemzést, kérem kérdezzen a migliettacarlo@gmail.com.