Evangélium április 21-én, vasárnap: János 10:11-18
IV húsvét vasárnapja B
"11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12 A béres, aki nem pásztor, és akihez a juh nem tartozik, látja a farkast, elhagyja a bárányt és elmenekül, a farkas pedig elrabolja és szétszórja őket; 13 mert béres és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, ismerem a juhaimat, és az én juhaim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát, és életemet adom a bárányokért. 16 És vannak más juhaim is, amelyek nem ebből a karámból származnak: azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak a szavamra, és egy nyáj, egy pásztor lesz. 17 Ezért szeret engem az Atya: mert életemet adom, hogy újra felvegyem. 18 Senki nem veszi el tőlem: magamtól adom. Van hatalmam odaadni és hatalmam, hogy újra visszavegyem. Ez a parancs, amit Atyámtól kaptam.”
Jn 10-11
Kedves Misericordie Nővérek és Testvérek, Carlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it). Ma is megosztok veletek egy rövid meditációs gondolatot az evangéliumról, különös tekintettel a témára irgalom.
JÉZUS AZ AJTÓ ÉS A JUHOK PÁSZTORA: 10:1-18
Iker példabeszédekkel állunk szemben, itt egyetlen példázatba olvadva. Az elsőben (Jn. 10-1) az áll, hogy Jézus az ajtó: ebben ismétlődik a Jézussal való kapcsolat abszolút központisága! Valójában Jézus azt mondja: „Én vagyok az út… és senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 10:14).
A felszentelés ünnepén vagyunk (Jn 10-1). Ezen az ünnepen (november és december között) ünneplik a templom felszentelését (Hannukah) Kr.e. 11-ben, miután azt Antiochus IV Epiphanes megszentségtelenítette, aki Zeusz Olympius szobrát helyezte el a Szentek Szentjében. Ezen az ünnepen felolvasták a Makkabeusok könyveit is, amelyek Jason és Menelaosz főpapok árulásait mutatják be: a tolvajok és rablók a hitetlen tekintélyek.
JÉZUS, AZ ISTENI PÁSZTOR
A második példázatban Jézus az ideális pásztorként mutatja be magát (Jn. 10:11-18).
Az Ószövetség az IHWH-t „Izrael pásztoraként” állítja elénk (Ter 48): „Az Úr az én pásztorom…, füves legelőkön megnyugtat” (Sl 15); „Te, Izrael pásztora… vezesd Józsefet, mint egy nyáj” (Sl 23; vö. Iz 80). Isten embereket (bírákat, királyokat, prófétákat) használ Izrael pásztorkodására, de ezek gyakran méltatlanok, zsoldosok, és a rájuk bízott nyáj elpusztul (Jer 2-40; Ez 11-23). De az idők végén maga az IHWH gondoskodik a nyájról (Jer 1:3), összegyűjti (Mi 34:1), visszavezeti (Jer 10:23), végül pedig megőrzi (Jer 3:4: 6; Ez 50:19-31). Ennek érdekében ezt mondja az IHWH: „Pásztort támasztok nekik, aki legelteti juhaimat, Dávidot
szolgám. Ő vezeti őket a legelőre; ő lesz a pásztoruk” (Ez 34-23). Felmerül a messiási pásztor elvárása, aki „az Úr erejével pásztorkodni fog” (Mi 24): akit azonban megvernek (Zak 5), átszúrnak (Zak 3) és akinek a halála üdvös lesz (Zak 13:7).
Jézus a felszentelés ünnepén (Jn 10), amelyen többek között olvassuk Ezékiel 22. fejezetét, amely az IHWH-t, mint Izrael egyedüli pásztorát énekli, és óva int a hamis pásztoroktól, pontosan úgy mutatja be magát, mint a „kalòs” (Jn 34) pásztor, szó szerint „szép”, a tökéletesség eszményi értelmében, azaz mint „ideális”, „minta”, „tökéletes” pásztor: ő az, aki megkönyörül a juhokon. pásztor nélkül, és őt küldik Izrael házának elveszett juhaihoz (Mk 10; Mt 11; 6). Ő „a juhok nagy pásztora” (Zsid 34:10), „a nyáj pásztora és őrzője” (6Pét 15), a báránypásztor, aki az élet forrásaihoz vezet (Jel 24:13). ). Jézus a messiási pásztor jellemeit alkalmazza önmagára, aki életét adja a juhokért (Jn 20: ötször megismétli!). Valójában magát Istennek hirdeti (az „én vagyok” a 1. és 2. versben Isten neve!): a juhok az „övéi” (25. vers), hallgatnak „az ő” hangjára (v. 7). Ő „ismeri” őket (17. v.: szemitizmus a „szeretetre”), és a juhai „ismerik” őt. Ő nemcsak Izrael, hanem minden nemzet pásztora (10. v.), az egyetlen üdvösség minden ember számára (ApCsel 11,15,17,18:9). A zsidók megértik ennek a beszédnek a hatalmas teológiai jelentőségét, és arra a következtetésre jutnak, hogy a férfi teljesen őrült, „elvetemült” (Jn. 11:14).
Micsoda gyengédség Jézus pásztorként való meghatározásában: ott van minden agapéja, gondviselése, mindegyikünkre való gondolkozása, aggódik értünk, ismeri a ritmusunkat, csendes vizeket és legelőket készít fel számunkra, lassan még a sötétségbe vezet, veszélyeket, megvéd minket, visszaszerez, ha elveszünk, életét adja értünk! Micsoda biztonság, micsoda derű, micsoda béke, micsoda öröm ébredhet számunkra ennek a misztériumnak az elmélkedéséből! Már nem nekünk kell irányítanunk, megterveznünk az életünket. Már nem nekünk kell a saját utunkat keresnünk. Már nem vagyunk egyedül a veszélyben és a nehézségekben. Van Isten, aki gondol ránk, gondoskodik rólunk, segít. Feloldja szorongásainkat, gyötrelmeinket. És énekeljük a Zsolt 131:2-vel: „Nyugodt és derűs vagyok, mint az elválasztott gyermek anyja karjában!”
A mai evangélium figyelmeztetés az egyház pásztorainak is, akiknek Jézushoz hasonlóan „szeretniük-ismerniük” kell juhaikat, és életüket kell adniuk értük. Jaj, ha csak „béresek” (12. v.)!
Ferenc pápa ezt mondta: „Még ma is vannak „az Úr felkentjei”, megszentelt emberek, akik bántalmazzák a gyengéket, kihasználva erkölcsi erejüket és meggyőződésüket… Utálatos dolgokat követnek el, és továbbra is úgy végzik szolgálatukat, mintha mi sem lenne gond; nem félnek Istentől vagy ítéletétől, csak attól tartanak, hogy felfedezik és leleplezik. A lelkészek, akik széttépik az egyház testét, botrányokat okozva és hiteltelenné teszik az Egyház üdvözítő küldetését és oly sok testvérük áldozatát… Határtalan kedvességük, feddhetetlen szorgalmuk és angyali arcuk mögött gyakran szégyentelenül egy szörnyű farkast rejtenek, aki kész felfalják az ártatlan lelkeket. A megszentelt személyek bűneit és bűneit a hűtlenség, a szégyen még sötétebb árnyalatai színesítik, és eltorzítják az Egyház arculatát, aláásva annak hitelességét. Valójában az Egyház, hűséges gyermekeivel együtt, szintén áldozata ezeknek a hűtlenségeknek és a valódi „apróságbűnöknek”.
Péter ezt írja első levelében: „Legeltesse Isten nyáját, amely rátok van bízva… nem erőszakkal, hanem önként Isten szerint; nem gyáva érdekből, hanem jó lélekből; nem az úr a rád bízott emberek felett, hanem azáltal, hogy a nyáj mintái vagytok. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség el nem hervadó koronáját” (1Pét 5).
Boldog irgalmasságot mindenkinek!
Aki szeretne olvasni egy teljesebb exegézist a szövegből, vagy néhány meglátást, kérem, kérdezzen migliettacarlo@gmail.com.