Evangélium április 07-én, vasárnap: János 20:19-31
Húsvét II vasárnapja B
"19 Ugyanezen a napon, a szombat utáni első napon, amikor annak a helynek az ajtaja, ahol a tanítványok álltak, bezárultak a zsidóktól való félelem miatt, Jézus odajött, közéjük állt, és így szólt: „Béke veletek!” 20 Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örvendezve látták az Urat. 21 Jézus ismét így szólt hozzájuk: „Békesség veletek! Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket.” 22 Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt: „Vegyétek a Szentlelket! 23 akinek megbocsátod a bűneit, az megbocsáttatik, és akinek nem bocsátod meg, az megbocsátatlan marad."
24 Tamás, a tizenkettő egyike, akit Dìdimonak hívtak, nem volt velük, amikor Jézus eljött. 25 Ekkor a többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat!” De ő ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezében a szögek nyomát, és nem teszem az ujjamat a szögek helyére, és nem teszem az oldalába a kezemet, nem hiszem el.
26 Nyolc nappal később a tanítványok ismét a házban voltak, és Tamás is velük volt. Jézus bejött, zárt ajtók mögött, közéjük állt, és így szólt: Békesség veletek! 27 Aztán így szólt Tamáshoz: „Tedd ide az ujjadat, és nézd a kezeimet; nyújtsd ki a kezed, és tedd az oldalamba; és ne légy többé hitetlen, hanem hívő!” 28 Tamás így válaszolt: Uram és Istenem! 29 Jézus ezt mondta neki: "Mivel láttál engem, hittél: boldogok, akik hisznek, ha nem látnak!"30 Sok más jelet is tett Jézus a tanítványai előtt, de ezek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezeket azért íratták meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ha hisztek, életetek legyen az ő nevében."
Jh 20-1
Kedves Misericordie Nővérek és Testvérek, Carlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it). Ma is megosztok veletek egy rövid meditációs gondolatot az evangéliumról, különös tekintettel a témára irgalom.
Jézus feltámadása, ahogyan húsvét napján elmélkedtünk, hitünk alapja. Minden idők minden embere arra lesz hivatva, hogy szembenézzen az apostolok tanúságtételével, akik megerősítik, hogy azt a Jézust, aki pénteken gyalázatosan halt meg a kereszten, húsvét reggelétől elevenen és egészségesen látták: nemcsak beszélgettek vele, hanem látták is. , megérintette, és evett vele. Jézusba vetett hitünk azon fog alapulni, hogy elfogadjuk-e a szemtanúk szavát vagy sem.
A feltámadás történetiségével ellentétes értelmezések
Rossz sors: A korai keresztények rosszhiszeműségét csak néhány zsidó hangoztatta, legalábbis 80-85 között (Mt 27-28 és a zsidó Talmudok). A többiek jóhiszeműen tartják őket.
Kritikus vagy racionalista iskola: A kritikai vagy racionalista iskola az 1700-as és 1800-as évek között tagadja a természetfelettit és a csodák lehetőségét. Ezen iskola szerint az apostolok félreértelmezték a Jézus halálával kapcsolatos tényeket (látszó halál: a racionalisták így fordítják: „Ő bocsátotta ki a Lelket” a Mt 27:50-ben; Mk 15:37; Lk 23:46; Jn 19:30-ban: „Elájult”), legyen szó az üresen talált sírról (téves azonosítás, holttestlopás…), vagy Jézus megjelenése (kollektív hallucinációk, parapszichológiai jelenségek, Isten megtévesztése, aki Jézust feltámadtnak mutatja…).
Mitikus iskola: Bultmann szerint a hit nem is észen, hanem önmagán, mint Isten ajándékán alapul: a hit önalapító. A „Jézus feltámadt” kijelentésével az apostolok csak azt akarták mondani: „Jézus ügye folytatódik”. A második keresztény közösség, a görög közösség a zsidó vagy arámi idiómákat történelmi értelemben mitikus értékkel értelmezte.
A történetiséget előnyben részesítő értelmezések
A katolikusokból, ortodoxokból és számos protestánsból álló tradíciós iskola mindig is történelmi értelemben olvasta a szövegeket.
Kifogások azoknak, akik másként érvelnek:
– Zsidóknak és a rosszhiszeműség minden hívének: odaadja valaki életét olyan okból, amelyről tudja, hogy hamis?
– A kritikai és mitikus iskoláknak: téziseik alátámasztásához az evangéliumok késői, tudományos kutatások által is cáfolt dátumot kellett feltételezniük.
– A kritikai iskolának: Isten mindig beavatkozhat a történelembe, meghaladhatja azt; sőt Izrael kultúrájában elképzelhetetlen volt az ember istenítésének gondolata.
– A mitikus iskolához: Tarzusi Pál, aki kulturálisan kétnyelvű volt, az 1Kor 15-ban Jézus feltámadásáról mint hiteles tényről beszél, nem pedig úgy, hogy Jézus üzenete a történelemben folytatódott.
A feltámadás, nem a holttest puszta újraélesztése
A Feltámadt Jézus teste teljesen ugyanaz, mint korábban, de ugyanakkor dicsőséges test. Jézus feltámadás előtti teste és a feltámadt test között folytonosság (érinthető: 20-20; tanítványokkal eszik: Lk 27-24; ApCsel 41), de mélységes sokféleség is (áthalad) falak: 42:10): „Így van a halottak feltámadása is: romolhatatlan a vetés, romolhatatlan a feltámadás; méltatlant vetünk és dicsőségesen kelünk fel; gyengén vetünk és erővel telve kelünk fel; állati testet vet, lelki testet feltámaszt” (41Kor 20-19).
Hinni ma
A mai emberek hitének cselekedete két egymást követő lépésből áll: 1. bízz az Egyházban, hogy jól átadta az apostolok valódi tanítását. 2. bízz az apostolokban, hogy elmondják az igazat, amikor azt állítják, hogy Jézus feltámadt.
Amikor szembesülünk Jézus feltámadásának bejelentésével, eltérő lehet a reakciónk:
- „Látom, hogy hinnem kell”: akkor marad a kötelesség, hogy a hitet következetes keresztény életté (Explicit Faith) fordítsuk.
- „Látom, hogy nem szabad hinnem”: a kereszténység szerint ez a hozzáállás is helyes, ha jóhiszeműségből fakad (Róm 14): ebben az esetben implicit hitről vagy jóhiszeműségről beszélünk.
- „Kétségben maradok”: A kétség kétféle lehet: a) motivált kétség: akkor fordul elő, ha olyan okok állnak fenn, amelyek felfüggesztik az ítéletet. b) alaptalan kétely: általában a döntésben való tévedéstől való félelemből, a „beugrástól”, az új élet elköteleződésétől való félelemből fakad.
Miért hisznek egyesek, mások miért nem? Vannak, akik nem hiszik el, mert
- az evangelizációt rosszul végezték velük;
- hitelességét nem látták;
- bár látták a hitelességét, nem akarják elhinni, mert nem akarják megváltoztatni az életüket (rosszhiszeműség).
„Boldogok, akik bár nem látnak, hisznek!” (Jn 20).
Boldog irgalmasságot mindenkinek!
Aki szeretne olvasni egy teljesebb exegézist a szövegből, vagy néhány meglátást, kérem, kérdezzen migliettacarlo@gmail.com.