Húsvét III vasárnapja B – A feltámadás tanúi
Olvasmányok: ApCsel 3-13-15.17; 19János 1:2-1; Lukács 5:24-35
Jézus feltámadásának hirdetése
„Ennek tanúi vagytok”: így zárul a mai evangélium. A Feltámadott élménye nem valami személyes, bensőséges: öröm, hogy túlcsordul másokon, a lelkesedés ragadozóvá válik. Az apostolok azonnal „tanúivá válnak feltámadásának” (ApCsel 1:22; 4:33). Péter és az összes apostol nagyszerű kijelentése pontosan az, hogy „megölted az élet szerzőjét, de Isten feltámasztotta, és mi ennek vagyunk a tanúi” (Első olvasmány: ApCsel 3:14-15.26; vö. 2:22- 36; 4:10; 5:30; 10:40-41; 17:18…): ezzel a feladattal minden nemzethez elküldve (Evangélium: Lk 24), mert Krisztus az egész világ Megváltója ” (Második olvasmány: 47János 1:2-1)!
Mindannyian evangelizációra hívtak
Ma minket is Jézus hív el, hogy tanúi legyünk feltámadásának: mindannyiunknak megvan ez a hivatása, papoknak, nővéreknek és laikusoknak. Pál intelme mindenkire vonatkozik: „Kötelességem az evangélium hirdetése: jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1Kor 9:16); mindannyiunknak hirdetnünk kell az Igét „minden alkalommal, alkalmas és időszerűtlen” (2 Tim. 4:2). És ha a papok és a felszentelt férfiak és nők ezt „intézményesen” teszik, akkor világi testvéreimnek akarok ma egy külön elmélkedést fenntartani: valóban, a zsinat azt mondja nekünk: „Minden világi embernek tanúja kell lennie a feltámadásnak. és az Úr Jézus élete és az élő Isten jele a világ előtt” (LG 38); „A laikusok különösen arra hivatottak, hogy az Egyházat jelenvalóvá és aktívvá tegyék azokon a helyeken és körülmények között, amelyekben nem válhat a föld sójává, csakis rajtuk keresztül… Ez tehát minden világira ránehezedik annak dicsőséges terhére, hogy az isteni üdvösségi terv megvalósításán munkálkodjon. napról napra egyre többet érhet el minden idők és az egész föld minden emberéhez. Legyen tehát minden út nyitva előttük (szerk. megjegyzés: !!!), hogy… ők is tevékenyen részt vegyenek az Egyház üdvözítő munkájában” (LG 33); „Krisztus… betölti prófétai hivatalát… a laikusok által is, akiket ezért tanúivá tesz, és ellátja a hit érzésével és az ige kegyelmével (vö. ApCsel 2:17-18; Jel 19:10)… A tisztség nagy értékűnek tűnik az élet azon állapota, amelyet egy különleges szentség szentel, nevezetesen a családi élettel való házasság. Ott van a világiak apostolkodásának gyakorlata és kiváló iskolája… A keresztény család hangosan hirdeti és hirdeti Isten országának jelenlegi erényeit és az áldott élet reményét… A világiak tehát, még akkor is, ha időleges gondokkal vannak elfoglalva, értékes cselekedetet tehetnek és kell is tenniük a világ evangelizálásáért…; mindenkinek együtt kell működnie Krisztus Királyságának a világban való kiterjesztésében és gyarapításában” (LG 35).
Szerelmes Jézusba
„Kell”, „kell”: akkor miért vagyunk ilyen langyosak és félelmetesek? Mert talán nem személyesen találkoztunk a Feltámadottal a Szentírásról való elmélkedés során, mert túl kevés időt szentelünk Igéjének imádságos elmélkedésének: Krisztusra is szükségünk van, hogy „megnyissuk elménket a Szentírás megértésére” (Lk 24). ), „Mózestől és az összes prófétától kezdve” (Lk 45) és „a zsoltárokban” (Lk 24), így Pálhoz hasonlóan mondhatjuk: „Nekem is megjelent!” (27Kor 24). Vagy talán azért, mert nem nyitunk meg bőkezűen a Szentlélek előtt, aki „elvezet minket a teljes igazságra” (Jn 44), aki „hatalmat ad, hogy kifejezzük magunkat” (ApCsel 1:15; 8:16). , aki „bennünk beszél” még „a helytartók és királyok előtt” (Mt 13-2), aki „tanúsít rólunk”, hogy „mi is tanúskodjunk” (Jn 4-4), így váljunk „tanúskodunk mi és a Szentlélek” (ApCsel 8:10), olyan egységben, amely erőt, bátorságot és boldogságot ad nekünk. ..