Vasárnapi evangélium február 12.: Máté 5, 17-37

By Carlo Miglietta On 13. február 2023.

Vasárnap evangélium február 12 / VI vasárnap A évfolyam: Máté 5:17-37

A törvény beteljesítése

17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat; Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljesítsem őket.

18 Mert bizony mondom néktek, amíg az ég és a föld el nem múlik, a legkisebb betű, a legkisebb tollvonás sem tűnik el a Törvényből, amíg minden meg nem történik.

19 Ezért, aki a legkisebb parancsok közül egyet is elvet, és aszerint tanít másokat, azt a legkisebbnek nevezik a mennyek országában, de aki ezeket a parancsokat gyakorolja és tanítja, nagynak neveztetik a mennyek országában.

20 Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem haladja meg a farizeusokat és a törvénytanítókat, akkor nem mentek be a mennyek országába.

Gyilkosság

21 Hallottátok, hogy régen megmondták a népnek: Ne ölj, és aki gyilkol, ítélet alá esik.

22 De mondom nektek, hogy aki haragszik a testvérére, az ítélet alá esik. Ismételten, bárki, aki azt mondja egy testvérének, hogy „Raca”, felelősséggel tartozik a bíróság előtt. És bárki, aki azt mondja: "Te bolond!" a pokol tüze lesz veszélyben.

23 Ha tehát felajánlod ajándékodat az oltárnál, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami ellened van,

24 Hagyd ott ajándékodat az oltár előtt. Először menj és békülj meg velük; akkor gyere és ajánld fel az ajándékodat.

25 „Gyorsan rendezd az ügyeket az ellenfeleddel, aki bíróság elé állít téged. Tedd meg, amíg még együtt vagytok az úton, különben az ellenfél átadhat a bírónak, a bíró pedig a tisztnek, és börtönbe kerülhet.

26Bizony, bizony mondom néktek, addig nem szálltok ki, míg az utolsó fillért is ki nem fizetitek.

Házasságtörés

27 Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj.

28 De mondom nektek, hogy aki kéjesen néz egy asszonyra, szívében már házasságtörést követett el vele.

29 Ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el. Jobb, ha elveszíted a tested egy részét, mint ha az egész tested a pokolba kerül.

30 És ha a jobb kezed megbotránkoztat, vágd le és dobd el. Jobb, ha elveszíted a tested egy részét, mint ha az egész tested a pokolba kerül.

Válás

31 Azt mondták: Aki elválik a feleségétől, válólevelet kell adnia neki.

32 De mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, kivéve paráznaság miatt, az házasságtörés áldozatává teszi, és aki elvált asszonyt vesz feleségül, házasságtörést követ el.

Eskü

33 Megint hallottad, hogy régen azt mondták a népnek: Ne szegd meg az esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak tett fogadalmadat.

34 De mondom néktek, semmiképpen ne esküdjetek, akár az égre, mert az Isten trónja;

35 vagy a föld mellett, mert az az ő lábának zsámolya; vagy Jeruzsálem mellett, mert ez a Nagy Király városa.

36 És ne esküdj a fejedre, mert egyetlen hajszálat sem tudsz fehérré vagy feketévé tenni.

37 Mindössze annyit kell mondania, hogy „Igen” vagy „Nem”; minden, ami ezen kívül van, a gonosztól származik”.

Evangéliumi kommentár

Kedves Misericordie Nővérek és Testvérek, Carlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it).

Ma megosztok veletek egy rövid elmélkedést az evangéliumról, különös tekintettel a témára irgalom.

Máté evangéliumában (Máté 5-7) a híres „Hegyi beszéd” alapvető fontosságú a kereszténység megértésében.

Egyesek, mint például Paul Billerbeck és XVI. Benedek, a nagy rabbinikus hagyomány nyomán látják. Joachim Jeremias ezt a késői judaizmus gondolataiba foglalja, és három lehetséges értelmezést lát.

A „perfekcionista”: Jézus a Tóra radikális betartását kéri tanítványaitól.

A „megvalósíthatatlanság”, az evangélikus ortodoxia értelmezése: Jézus tudatára akarja ébreszteni hallgatóival, hogy képtelenek saját erejükből megvalósítani, amit Isten megkövetel, és így bízni egy egyedül Istentől jövő üdvösségben.

Az „eszkatologikus”, amely a diskurzusban a válság idején érvényes kivételes törvények összességét olvassa fel, az erők katasztrófa előtti szélsőséges megfeszítésére való ösztönzés formájában.

Ezzel szemben Jacob Neusner rabbi számára Jézus teljesen szakít a Tórával, azt állítva, hogy fölébe helyezi magát.

„Jézus állítólag még néhány parancsolat megszegésére is tanított: a harmadik, amely a szombat megszentelését írja elő, a negyedik a szülei iránti szereteté, végül pedig a szentség előírása.

Jézus úgy tesz, mintha elfoglalná a szombat helyét (vö. Mt 12: „Az Emberfia a szombat ura”) és a szülőké (vö. Mt 8: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám”), és a szentséget abban teszi, hogy önmagát követi” (B. Forte).

Jézus beszédét azzal kezdi, hogy biztosít, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a Tórát, hanem azért, hogy kiegészítse és megadja a végső és végleges értelmezést, amely után nem lesz más.

Máté a zsidóknak írta evangéliumát, ezért különösen meggyőző volt megmagyarázni ezt a kapcsolatot a mózesi hagyomány és az evangélium újszerűsége között.

Jézus számára azonban nem elegendő a korabeli teológusok, az írástudók és farizeusok által jelzett betartás: nagyobb, bőségesebb igazságot akar („perissèuo”: Mt 5), amely túlmutat a hagyományos értelmezéseken.

Ezért Jézus a mai evangéliumi szakaszban négy ellentétet mutat be: „Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: „Ne öljetek” (20Móz 13; MTörv 5).

De mondom néktek: aki haragszik a testvérére, az ítélet alá esik…”.

Jézusnak nem elég, ha megtiltja a gyilkosságot.

Meg akarja fékezni az ember szívében rejlő agresszivitást, kioltani a haragot, mielőtt az erőszakban fejezné ki magát, megállítani azt a fecsegést, amelyet Ferenc pápa „halálos fegyvernek, amely megöl, megöli a szeretetet, megöli a társadalmat, megöli a testvériséget”.

Már a rabbik is mondták, hogy „aki gyűlöli felebarátját, az gyilkos”.

Jézus ezért a parancsolat gyökeréhez megy, és így fordítja le: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5); „Tanuljatok tőlem, aki szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 5).

A második és harmadik antitézis a szexualitásra vonatkozik.

Jézusnak ez nem elég: „Ne paráználkodj!” (20Móz 14; 5Móz 18).

Fékezni akarja a birtoklási vágyat, a vágyat egy másik ember után, hogy birtokba vegye.

Az egész testet a maga szexualitásával nem önző élvezetre, hanem szeretetre, mély kapcsolatra, kölcsönös ajándékozásra kell rendelni.

Ezért mondja Jézus, amint azt a Máté 19:1-19-ben is megismétli, hogy Isten nem elutasítást akar, hanem azt, hogy a kettőjük közötti szeretet kizárólagos és örökkévaló legyen.

Máté evangéliuma a válás elutasításával együtt bemutatja azt a híres bemetszést, amely annyi vitát váltott ki: „Aki megtagadja feleségét, kivéve a porneia esetét, házasságtörésnek teszi ki” (Mt 5; vö. 32). :19).

A porneìa biztosan nem ágyas, ahogy az 1971-es Olasz Püspöki Konferencia Bibliája lefordította, mert nehéz belátni, hogy az evangélistának miért kell konkrét kivételt tennie valami nyilvánvaló dolog miatt.

A mai legmegbízhatóbb exegézis rámutat arra, hogy a porneìa bemetszése csak Máté evangéliumában jelenik meg, aki azt írja a palesztinai és szíriai közösségek megtért zsidói számára: Továbbra is ragaszkodtak a zsidó szokásokhoz, amelyek tiltják a zenut, vagyis a „prostitúciót” rabbinikus írásokhoz, vagyis azokhoz a szövetkezésekhez, amelyeket vérfertőzésnek tekintenek, mert a 18Móz 6:18-XNUMX által tiltott rokonsági fok jellemezte őket, mint például a mostohaanyával vagy féltestvérrel való házasság; a római törvényhozás szerint.

Innen ered a jeruzsálemi zsinat következtetése, amely megállapította, hogy mindenkinek tartózkodnia kell a „porneìától” (ApCsel 15:20, 29), vagyis azoktól a szövetségektől, amelyeket bár a római jog érvényesnek tartott, de figyelembe kell venni. semmis, mert a zsidó törvények szerint vérfertőzés: ebben az esetben a keresztény nemcsak felbonthatta a házasságot, hanem, mivel nem volt érvényes házasság, kötelessége is megszabadulni tőle.

Ez ugyanaz a porneìa, amely ellen Pál dühöngne, elítélve „a Sátán irgalmából az, aki az apja feleségével él együtt” (1Kor 5:1-5). Ezt az értelmezést elfogadva a 2008-as Olasz Püspöki Konferencia Bibliája a porneìát „illegitim uniónak” fordítja.

A negyedik ellentét az interperszonális kapcsolatok hitelességére vonatkozik. Nem elég: „Ne tégy hamis tanúságot” (20Móz 16-Dt 5). A beszédnek mindig világosnak kell lennie, egészen addig, hogy ne kelljen Istent tanúként hívni: „Beszéded legyen igen, igen; nem nem; annál több van a gonosztól” (Mt 20).

Ily módon Isten Törvénye a maga mélységében és radikalitásában egyértelművé válik. Csak Jézus, Isten testté lett Igéje mutathatta meg magát a végső és végleges Mózesként.

Jó kegyelmet mindenkinek!

Aki szeretne olvasni a szövegből egy teljesebb exegézist, vagy valami mélyreható elemzést, kérem kérdezzen a migliettacarlo@gmail.com.