A nap szentje április 27-én: Szent Zita
Szent Zita: A házi szolgák védőszentje és az alázat és szolgálat örök üzenete
Név
Szent Zita
Cím
Szűz
Szülés
1218, Toszkána
Halál
7. április 1272., Lucca
Ismétlődés
27 április
Martirológiumában
2004 kiadás
szentté avatás
5. szeptember 1696., Róma, XII. Innocent pápa
Imádság
Ó, türelem és szelídség mintaképe, dicsőséges Szent Zita védőnőm, aki állami kötelességeidet hűségesen teljesítve nagy szentséget értél el, kérlek, fordíts szeretetteljes pillantást hívedre! Add meg nekem azt a kegyelmet, hogy utánozhassalak az erény gyakorlásában, tégy készen engedelmeskedni, szeretem a munkát, elégedett vagyok állapotommal, kitartó a jó szándékban, szelíd az ellentmondásokban, engedelmeskedni elöljáróimnak. Kelts bennem Jézus és Mária buzgó szeretetét, a világ hiúságai iránti megvetést, bátorságot és megfontoltságot, hogy elmeneküljek a veszélyek elől, és tégy érdemekben gazdaggá, hogy egy napon veled együtt dicsérhessem Istent a Paradicsomban. Ámen
Római martirológia
Luccában Szent Zita szűz, aki szerény származású volt, tizenkét évig volt szobalány a Fatinelli család házában, és e szolgálatában rendkívüli türelemmel kitartott egészen haláláig.
A szent és a küldetés
A 13. századi Luccában élt Szent Zita mindennapi életében a keresztény missziót testesítette meg, a házi szolgálat hétköznapiságát a hit mélységes kifejezésévé változtatta. Odaadása nem korlátozódott a csendes imákra, hanem aktívan megnyilvánult abban, ahogyan bánt munkaadóival és közössége kevésbé szerencsésekkel. Zita alázatos szolgai pozíciója ellenére nagylelkűséggel és kedvességgel tűnt ki, a mások szolgálatát Isten szolgálatának tekintette. Élete ékes példája annak, hogy a szentséget nem nagy látható tettekkel lehet elérni, hanem szeretettel és odaadással a mindennapi cselekedetekben. Ez az életszemlélet maradandó nyomot hagyott, Szent Zitát példaképévé tette annak, hogyan tud a hit minden feladatot, még a legszerényebbet is, szent küldetéssé átalakítani és emelni.
A szent és az irgalom
Szent Zitát gyakran ünneplik a mélyéért irgalom, amely Luccában mindennapi életének minden területét áthatja. Bár csak szolga volt, Zita munkáját nem puszta kötelességnek tekintette, hanem lehetőségnek a keresztény szeretet gyakorlására. Együttérzése messze túlmutat annak a háznak a határain, ahol dolgozott; köztudott volt, hogy megosztja ételét és erőforrásait a kevésbé szerencsésekkel, gyakran feláldozta saját szükségleteit mások szükségleteinek enyhítésére. Ezt az irgalmasságot nemcsak a kötelességtudat motiválta, hanem az embertársai iránti őszinte empátia és szeretet, amely tükrözi a szeretet és szolgálat evangéliumi üzenetének megértését. Szent Zita arra tanít, hogy az irgalmasság a közöny elleni lázadás erőteljes cselekedete lehet, amely a legszerényebb körülményeket is kegyelem és lelki hatás lehetőségévé változtatja.
Legendairodalom
Az alexandriai zsinaxárium az egyetlen olyan dokumentum, amely a 3. és 4. század között élt Szent Sáráról írásos emléket őrzött, és „a mennyországba való újjászületésének” (dies natalis) emléknapját helyezi el. A középkori nyelven a „zita” egyenértékű volt azzal, a toszkán nyelvjárásokban még mindig „cita”-nak vagy „citta”-nak hívják. Vagyis „lányt” jelentett, és ennek a kifejezésnek a kicsinyítő neve még mindig létezik az olasz szókincsben: „zitella”, azaz nőtlen. Santa Zita tehát a szentséges lány, és ő az egyetlen ilyen nevű szent, akit még mindig ismételnek Toszkánában, és főleg Luccában. Szent Zita valójában Lucca szentje, és… április 20-án…