Válassza ki a nyelvet EoF

Evangélium március 24-re, vasárnapra: Márk 14:1-15:47

Virágvasárnap: Az Úr szenvedése B

Mk 14-1

Kedves Misericordie Nővérek és Testvérek, Carlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it). Ma is megosztok veletek egy rövid meditációs gondolatot az evangéliumról, különös tekintettel a témára irgalom.

Jézus szenvedésének és halálának kommentálása Márk szerint nagyon hosszú elmélkedést jelentene. Ahelyett, hogy néhány általános témával foglalkoznék, inkább néhány egzegetikus-lelki meglátást szerettem volna beszámolni az egyes szakaszokhoz, hogy a nagyhéten mindenki elmélkedhessen a „kereszt szaváról” (1Kor. 1:18) egyéni vagy közösségi imában. .

A SZENVEDÉLY ÉS A HALÁL: 14-15

Márk evangéliuma „a kereszt evangéliuma”, ezért Márk a 140 versből nem kevesebb, mint 678 verset szentel az Úr szenvedésének és halálának beszámolójának. A szenvedés misztériumában jelenik meg Isten (14:40, 62); Jézust halálakor ismerik el Isten Fiának (15:39).

1. A kenet Betániában: 14:3-9

Márk számára az a nő, aki Betániában, a „szegények házában” fedezi fel, hogy Jézus a nyomorúság, a szenvedő elsősorban, és aki „mindent megtehet” érte (14:8). Számos egyháztani utalás létezik: a) „a házban”, vagyis az Egyházban vagyunk, ahol egykori leprást és prostituáltat találunk: az Egyház a szegények, a bûnösök helye; b) Jézus a pap, aki közösségben él (Sl 133); c) Jézus az Ének Vőlegénye, akit a Menyasszony, az Egyház illatosít (Krón 1:3; 5:5); d) Jézust, a Királyt szolgálni kell a szenvedőkben (9:36).

2. Az Eucharisztia intézménye: 14:22-25

(a) A húsvéti vacsora során Jézus mindenekelőtt „mimát” hajt végre, prófétai gesztust: odaadja magát a sajátjainak, hogy „egyék meg”, mint a kenyér és a bor; (b) felajánlja „testét” – basárt és „vérét” – wadam: héberül basar-wadam a szövetségi áldozat két részét jelöli: ez a Jer 31:31-34 által megjövendölt új szövetség.

3. Gecsemánénál: 14:32-42

a) Jézus szolidaritást kér azoktól a tanítványoktól, akiket Jézus magához akart a színeváltozáskor és Jairus leányának feltámadásakor; b) Jézus a legmélységig átéli az emberi végességet, a teljes kudarcot, és ezt a 42. és 43. zsoltárok idézésével fejezi ki; c) Jézus olyan imát mond, amely a „Miatyánkat” visszhangozza Márktól, amelyet nem idézett: a hívő ember igazi kérése mindig csak az, hogy Isten akaratát teljesítse; d) Isten akarata annak a teremtményi korlátnak a leküzdése, amelyet ő maga vállal magára a Fiú személyében, egészen a halálig; e) a hívő gyakran átéli Isten hallgatását; f) az Istennel való küzdelemben Jákób új nevet kap: Izrael (Ter 32); itt Jézus egy olyan Névvel hirdeti Istent, amely csak itt visszhangzik az evangéliumokban: „Abba”, azaz „Papalino”, „Papi” (vö. Róma 8:15; Gal 4:6).

4. Jézus letartóztatása: 14:43-52:

(a) Jézust „átadja” Júdás, aki a tanítvány tipikus csókját adja a rabbinak; (b) Márk nem motivál minket Jézus árulásában: számára ez gyakori élmény az egyén és a közösség életében.

5. Jézus megvallja istenségét: 14:53-65

a) A főpap Joseph néven Kayepha, az inkvizítor, i.sz. 36-ig hivatalban lévő szadduceus, Anna veje, aki megelőzte főpapként; b) az igazi tűz (14:54) Krisztus, aki egyben holokauszt is; c) Jézus hallgat, mint Iz 53:7 szenvedő szolgája (Sl 39); d) Jézus Istennek hirdeti magát: „Én vagyok!” (14:62); Most, hogy „kiszolgáltatták”, a mexikói titok feltárulhat.

5. Péter megtagadja az Urat: 14:66-72

a) Péter, a szikla, háromszor tagadja meg Krisztust; b) egy kis tűzhöz melegszik, nem pedig Krisztus élő lángjához; (c) Péter azonban emlékszik az Úr Igéjére, és sírása megtérés (Lám 3:17-23; 5:15-17).

6. Jézus átadta Pilátusnak: 15:1-15

a) A „megszabadít” ige 10-szer ismétlődik a 14. és 15. fejezetben: itt adják át Jézust a pogányoknak; b) Bar Abba, azaz „az apa fia”, azaz „nn-é”: a választás senkinek fia és az Atya, Isten Fia között van: de az Atya Fia mindannyiunkat megvált , senkinek fiai, az ártatlanok, kivéve a bűnösök, a békések az erőszakosak.

7. Jézus a koronás király: 15:16-20

Márk a töviskoronázásnál időzik: a) Izraelben egyedül Isten a király (vö. Royal Sl); b) a katonák paródiájukban Krisztus királyságának nagy igazságát hirdetik; c) ahogy Mózes letérdelt az égő bokor előtt, úgy borulnak le a katonák a töviskoronás előtt.

8. A keresztre feszítés: 15:21-27

(a) Cirénei Simon, aki ismert kereszténnyé lesz (Róm 16), a tanítvány típusa, aki arra hivatott, hogy Ura mögött hordozza a keresztet (Mk 3; Lk 8); (c) Simon pápa nincs ott, de ott van a cirénei Simon, egy diaszpórából származó zsidó, aki Líbiában él; d) a hatalom kereszthordozásra készteti az idegent, a szegény embert.

9. A keresztre feszített Jézust kigúnyolták: 15:29-32

a) Jézus a kigúnyolt szolga, aki előtt az ember megrázza a fejét (Iz 53-3; Sl 5-22); b) kigúnyolják, mint a prófétát, aki bejelentette a Templom lerombolását (7:80; 14:65), a valóságban a kereszten testének Templomának lerombolása valósul meg; c) kigúnyolják, mint a főpapot, akinek másokat kell megmentenie (15:29; 14:63), valójában a kereszten a világot menti meg; d) Királynak csúfolják (15-31. 15), valójában ő az erdőből uralkodó Isten (Sl 17).

10. Jézus halála: 15:32-40

(a) Jézus halála apokaliptikus környezetben történik (Ám 8:9–10); a sötétség felidézi az első teremtést (Iz 43), Jézus kiáltása pedig áthasítja az ősi csendet, és új Genezist kezd; (b) Jézus egyedül hal meg, mindenki elhagyta (Sl 19); (c) „Jézus hangosan kiáltva kiáltott: ez a kiáltás, amely a gonosz végső legyőzését hirdeti (38:9), hirdeti Jeruzsálem szabadulását (Iz 26-40), ez a kiáltás az új teremtés (Ter 2-9); d) a templom fátyla felülről lefelé, vagyis Isten munkája miatt szakad fel: Krisztus letépett teste az a fátyol, amelyen keresztül hozzáférhetünk a Szenthez (Zsid 1-1); e) „látva, hogy ily módon lejár”, a százados Jézust Isten Fiának hirdeti: a kereszt Isten, szeretetének végső kinyilatkoztatása; f) a jámbor asszonyok olyan tanítványok, akik Jézussal vannak a kereszt pillanatában is. .

15. Temetés: 15:42-47

(a) Arimatheai József szintén a hűséges Izrael és a tanítvány típusa (15:43); (b) akit tárgyként a sírba helyeznek, az a harmadik napon, az örökkévaló szombaton feltámad.

Boldog irgalmasságot mindenkinek!

Aki szeretne olvasni egy teljesebb exegézist a szövegből, vagy néhány meglátást, kérem, kérdezzen migliettacarlo@gmail.com.

forrás

Spazio Spadoni

Akár ez is tetszhet