Május 21-i vasárnap evangéliuma: Máté 28, 16-20

By Carlo Miglietta On May 21, 2023

Máté 28, 16-20, Az Úr mennybemenetele A: A nagy megbízás

16 Ekkor a tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus megparancsolta nekik, hogy menjenek el. 17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte; de néhányan kételkedtek. 18 Ekkor Jézus odament hozzájuk, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És bizony veletek vagyok mindig, a világ végezetéig."

Kedves Nővérek és Testvéreim! KegyelemCarlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it).

Ma is megosztok veletek egy rövid elmélkedést az evangéliumról, különös tekintettel az irgalmasság témájára.

A misszió fogalma ma talán jobban válságban van, mint valaha: miért evangelizáljunk? Isten nem ment meg mindenkit? Akkor nem jobb, ha a vallások közötti párbeszédre korlátozzuk magunkat? És nem sürgetőbb-e az emberiség előmozdítása egy olyan világban, ahol emberek milliárdjai szenvednek éhezést, és látják, hogy alapvető jogaikat lábbal tiporják?

Máté 28, 16-20: Az Egyház küldetése

A II. Vatikáni Ökumenikus Zsinat mégis megerősítette: „A zarándok Egyház természeténél fogva misszionárius” (Ad Gentes, 2. sz.); és felkérte „minden közösséget… hogy terjessze ki szeretetének hatalmas hálóját a föld határáig, ugyanazt a törődést tanúsítva a távol élők iránt, mint saját tagjai iránt” (id., 37. sz.).

Jézus már életében elküldte az övéit (Lk 10), hogy hirdessék az evangéliumot és gyógyítsanak (Lk 1): „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én titeket” (Jn 9). ).

A tanítványok a mester által az aratásra küldött munkások (Mt 9; Jn 38), a szolgák, akiket a király küldött, hogy elvezessék a vendégeket a Fiú menyegzőjére (Mt 4).

Amint Jézus ideje lejár, kezdődik az Egyház ideje. Lukács missziós terve az evangélium fokozatos terjeszkedését fejezi ki: „Tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeában és Samáriában és a föld végső határáig” (ApCsel 1:8).

Pál, a nagy misszionárius arra hivatott, hogy hirdesse az evangéliumot a pogányoknak (Gal 1), hogy Izraeltől a nemzetekre terjessze ki (Róm 16-9).

A század végén János evangéliumában erőteljes szintézist készít a missziós témáról.

A Prológusban (Jn 1) úgy mutatja be a Fiút, mint az Atya Igéjét (dabar – logosz): „Kezdetben volt az Ige”: ha a Fiú Ige, akkor benne rejlik az átadás és az inkulturáció! És ez az Ige minden néphez szól: „Eljött a világba az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít”.

Az üdvösség egyetemességének jelképe a szikári szamaritánus asszony, mindazok alakja, akik Istent keresik (Jn 4), a királyi köztisztviselő, a hit példája (Jn 4-46), a kereszt felirata héber, latin és görög (Jn 54), a Jn 19 „papi” imája, amelyet jobb lenne „misszionáriusnak” definiálni („Ismernek téged, az egyetlen igaz Istent, és azt, akit elküldtél, Jézust Krisztus”: Jn 20).

Máté 28, 16-20: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet”

A keresztények küldetését Jézus Igéje teszi egyértelművé: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. ” (Mt 28-18).

Néhány észrevétel ezzel a megbízatással kapcsolatban: míg Jézus küldetése lényegében Izrael házának elveszett bárányaira korlátozódott (Mt 15), addig az Egyház küldetése egyetemes.

Van egy parancs: „Tegyetek tanítványokká (Matheusate) minden népet”. A „tegyetek tanítványokat” a héber értelemben egyenértékű: „tegyetek a Mester családtagjaivá”.

Jól jegyezd meg: a „Matheùsate” aorista, működési dinamizmust fejez ki, ezért egyenértékű a következővel: „Soha ne szűnj meg Isten családjának tagja lenni”.

Ennek a felhívásnak a módozatait azután három igenévvel fejezik ki (olaszul gerundnak fordítva): „Andando”, a megfelelően missziós aspektus, a kilépés, hogy elérjük azt, amit Ferenc pápa „perifériáknak” nevez; „Elmeríteni őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, vagyis mindenekelőtt minden emberrel megtapasztalni Isten gyengédségét; „Tanítsd meg őket, hogy tartsák be mindazt, amit én parancsoltam neked”, a katechetikai aspektus.

A cél tehát az, hogy Krisztust tanítványokká, azaz barátaivá, családtagjaivá tegye, hogy ragaszkodjanak az ő személyéhez.

Jézus nem egy a sok lelki tanító közül, ő az Atya Kinyilatkoztatója, ő a Fiú, az Úr! Jézus nem egy tan hirdetője, ő a „velünk az Isten” a világ végezetéig (Mt 28)!

Evangelizáció a fertőzés által

A Feltámadott élménye nem valami személyes, valami bensőséges: öröm, hogy túlcsordul másokon, a lelkesedés ragadozóvá válik.

A keresztény első, igaz, pótolhatatlan feladata a hit átadása.

A hit általában a „hagyományból”, vagyis a mindenkihez átadott történetből fakad: Pál kijelenti: „Hogyan fognak hinni anélkül, hogy hallottak volna róla? És hogyan hallhatnak róla, ha valaki nem hirdeti? (Róma 10:14).

Miért vagyunk olyan langyosak és félénkek, amikor misszionáriusok vagyunk? Mert talán nem személyesen találkoztunk a Feltámadottal, nem változtatta meg az életünket, hogy Pálhoz hasonlóan elmondhassuk: „Ő is megjelent nekem!” (1Kor 15).

A próféta az az ember, akit megragadt Isten Igéje, megszállta, megszállta: Jeremiás még a csábításról is fog beszélni (Jer 20); az Ige égő tűzzé válik benne, égő a csontjaiban, megfoghatatlan (Jer 7). Olyan mértékben leszünk az Ige közvetítői, amilyen mértékben meghódított, szeretünk.

Az igazi probléma Jézus hirdetésével az iránta érzett szeretetünk!

Minden misszionárius

Ferenc pápa ezt írta az „Evangelii gaudium”-ban: „Az Egyház Jézussal való meghittsége egy vándorló intimitás… A Mester mintájához hűen létfontosságú, hogy ma az Egyház kimenjen az evangéliumot hirdetni mindenkinek, mindenhol. minden alkalommal, késedelem nélkül, taszítás és félelem nélkül. Az evangélium öröme az egész népé, nem zárhat ki senkit” (n. 24).

Mindannyiunknak megvan ez a hivatása: papoknak, nővéreknek és laikusoknak. Pál intelme mindenkire vonatkozik: „Kötelességem hirdetni az evangéliumot: jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1Kor 9); mindannyiunknak hirdetnünk kell az Igét „minden alkalommal, akár alkalmas, akár nem” (16Tim 2:4).

És ha a papok és a felszenteltek ezt „intézményesen” teszik, a zsinat ezt mondja a laikusoknak: „Minden világi ember legyen tanúja az Úr Jézus feltámadásának és életének, és az élő Isten jele a világ előtt” (LG 38); „A világiak különösen arra hivatottak, hogy az Egyházat jelenlévővé és aktívvá tegyék azokon a helyeken és körülmények között, ahol nem válhat a föld sójává, csakis rajtuk keresztül… Ezért minden laikusra nehezedik az a dicsőséges teher, hogy az isteni üdvösségi terv megvalósításán munkálkodjanak. napról napra egyre többet érhet el minden idők és az egész föld minden emberéhez.

Ezért minden útnak nyitva kell állnia előttük, hogy… ők is tevékenyen részt vegyenek az Egyház üdvözítő munkájában” (LG 33); „Ebben a hivatalban nagy értéket képvisel a különleges szentséggel megszentelt életállapot, a házasság és a családi élet.

A keresztény család hangosan hirdeti Isten országának jelenlegi erényeit és az áldott élet reményét… A világiak tehát még akkor is, ha földi gondokkal vannak elfoglalva, értékes cselekedetet tehetnek és kell is tenniük a világ evangelizálásáért… ; szükséges, hogy mindenki együttműködjön Krisztus Királyságának kiterjesztésében és gyarapításában a világban” (LG 35).

Egy templom mindig kimegy

Ferenc pápa azt mondta: „Az Egyháznak olyannak kell lennie, mint Isten, mindig kifelé irányulónak; és amikor az Egyház nem távozik, akkor megbetegszik annyi betegségben, amivel mi az Egyházban van.

És miért vannak ezek a betegségek az egyházban? Mert nem kimenő. Igaz, hogy amikor valaki kimegy, fennáll a balesetveszély.

De jobb egy véletlen gyülekezet, kimenni, hirdetni az evangéliumot, mint a bezártságtól megbetegedett Egyház.

Isten mindig kimegy, mert ő Atya, mert szeret. Az Egyháznak is ezt kell tennie: mindig ki kell mennie.

Jó kegyelmet mindenkinek!

Bárki, aki a szöveg teljesebb exegézisét vagy betekintést szeretne olvasni, kérdezzen a címen migliettacarlo@gmail.com.