Evangélium március 17-ra, vasárnapra: János 12:20-33
V. nagyböjt vasárnapja B
"20 Azok között, akik felmentek istentiszteletre az ünnepre, voltak görögök is. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és megkérdezték tőle: "Uram, látni akarjuk Jézust." 22 Fülöp elment, és elmondta Andrásnak, majd András és Fülöp elmentek, és elmondták Jézusnak. 23 Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. 24 Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem, amikor a földbe esik, nem hal el, egyedül marad; de ha elpusztul, sok gyümölcsöt terem. 25 Aki szereti az életét, elveszti, és aki gyűlöli az életét e világon, az megőrzi az örök életre. 26 Ha valaki szolgálni akar engem, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki engem szolgál, azt az Atya tiszteli. 27 Most nyugtalan a lelkem; mit mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától? De éppen ezért jöttem ebbe az órába! 28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet." Ekkor hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem őt, és újra megdicsőítem!”29 A jelenlévő tömeg, aki hallotta, azt mondta, mennydörgés volt. Mások azt mondták: "Egy angyal beszélt vele." 30 Jézus ezt mondta: „Ez a szó nem értem szólt, hanem értetek. 31 Most van e világ ítélete; most e világ fejedelme kivetik. 32 És én, ha felemeltetnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal kell meghalnia.
Jh 12-20
Kedves Misericordie Nővérek és Testvérek, Carlo Miglietta vagyok, orvos, bibliatudós, laikus, férj, apa és nagyapa (www.buonabibbiaatutti.it). Ma is megosztok veletek egy rövid meditációs gondolatot az evangéliumról, különös tekintettel a témára irgalom.
A pogányok találkoznak Jézussal
Ennek a szövegrésznek a szövegkörnyezete a harmadik, utolsó húsvét, amelyet Jézus élt át Jeruzsálemben, amikor már a főpapok úgy döntöttek, hogy halálra ítélik (Jn 11), és miután messiási bevonult a szent városba. nagy tömeg dicsérte (Jn 53-12). Mint minden nagy ünnep alkalmával, Jeruzsálembe is feljöttek görögök (héllének), nem zsidók, tehát pogányok, akik érdeklődtek a Jézussal való találkozás iránt. Felkeresték Fülöpöt, aki a galileai Betszaidából érkezett: Galilea határvidék volt, ahol állandó kapcsolat volt a pogányokkal, egészen addig a pontig, hogy a Mt 12 az Iz 19:14-et idézve „a pogányok Galileájának” nevezi. A pogányok megkérdezik tőle:
„Látni akarjuk Jézust” (Jn 12), vagyis hinni benne, mert „Jézust látni” Jánosnál a Hit ragaszkodásának szinonimája. Ha azonban egy rabbi pogányokkal találkozik, akkor nem tartja be a tisztaság szabályait, megszegi a Törvényt. Fülöp zavartan beszámol erről Andrásnak: Fülöp és András az egyetlen tanítvány, akinek görög neve van. Ők ketten úgy döntenek, hogy Jézus elé terjesztik a kérést: a pogányok hitbe lépését a tanítványok, az Egyház prófétai úton közvetítik.
A mag, ami meghal
Jézus „órája” (Jn 12) az Istenhez való kivonulása, a dicsőségbe való átmenet húsvéti misztériuma szenvedése, halála, feltámadása és mennybemenetele révén (Jn 23; 7:30; 8; 20). :2. 4).
De van egy feltétel: „a mag meghaljon, hogy sok gyümölcsöt teremjen” (Jn 12). Jézus azonnal lefordítja ezt a fogalmat: „Aki szereti az életét, elveszti, aki pedig gyűlöli az életét… megőrzi az örök életre” (Jn 24). A „gyűlölet” a Lk 12-ban már használt „előnyben részesített” szemitizmus: „Ha valaki nem gyűlöli… apját és anyját… sőt a saját életét” (vö. Mt 25). Jézus azt mondja, hogy akik önmagukat helyezik előtérbe, önmagukat veszítik el. Az ember csak adakozásban, szolgálatban, szeretetben teljesedik ki. Az ember olyan mértékben birtokolja az életet, amennyire megadja. Ezt az útvonalat minden tanítványnak ajánljuk, zsidóknak és pogányoknak egyaránt (Jn. 14:26-10, 37). Assisi Aegidius testvér „Egyszerű imája” kijelenti: „Mert az adakozásból kapunk; elfelejteni, hogy valaki megtalálja; a megbocsátásban megbocsátást nyer; a halálban támad fel az ember az örök életre.”
Párhuzam a Gestemani kínnal
A szinoptikus evangélisták beszámolnak Jézus getszemáni gyötrelméről (Mk 14-32 és par.), ahol „félelmet és szorongást kezdett érezni” (Mk 42), így kiáltva: „Abba, Atyám! Minden lehetséges számodra, vedd el tőlem ezt a poharat!” (Mk 14).
Egyesek szerint János nem meséli el Jézus kínját az Olajfák hegyén, de itt valószínűleg erre hivatkozik. Jánosnál Jézus azt mondja: „Most nyugtalan a lelkem” (János 12:27); de rögtön hozzáteszi: „Mit mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától? De éppen ezért jöttem ebbe az órába!” (Jn. 12:27). „A szinoptikusban jelenlévő elbeszéléstől eltérő módon, de azzal mélyen egyetértve Jézus nem akarta magát attól az órától megmenteni, sem mentesülni attól, hanem mindig hűséges maradt küldetéséhez, hogy teljesítse az Atya küldetését. akarat a megaláztatás, a szegénység, a szelídség útján, és nem erőszak, hatalom, uralom útján” (E. Bianchi).
A színeváltozás párhuzama
János nem számol be Jézus színeváltozásának epizódjáról, amelyen a szinoptikusok bőségesen foglalkoznak (Mk 9-2; Mt 10-17; Lk 1-13). Ám itt van egy lehetséges utalás rá: itt is egy hang száll Jézusra az égből, jóváhagyásként és ígéretként: „Megdicsőítettem és újra megdicsőítem!” (Jn 9). A mennydörgés a Bibliában Isten hangja (28Sám 36:12): az Atya megerősíti a Fiúnak, Jézusnak, hogy a kereszt órája a dicsőség órája. Ezért felkiálthat Jézus: „Amikor felemeltetnek a földről”, mint a Mózes által felemelt kígyót (Nm 28-1; Jn 12), „mindent magamhoz vonzok” (Jn 18). :21-4).
Tudni, hogyan kell hallgatni Istenre
János megjegyzi: „A tömeg, amely jelen volt és hallotta, azt mondta, mennydörgés volt. Mások azt mondták: „Egy angyal beszélt vele” (János 12:29-30). „Ezek a vallás pusztító hatásai, amelyek megakadályozzák az embert abban, hogy meghallja Isten szavát, és megakadályozza, hogy felfedezze a létezésében jelenlévő Istent. Azok, akik azt hiszik, mennydörgés volt, a vallás Istenének szörnyű és félelmetes képére hivatkoznak. Egy félelmetes Isten, a fenyegető Isten. Azok viszont, akik egy angyalra hivatkoznak, az embertől távoli istenképre, egy megközelíthetetlen Istenre utalnak. Mindkét reakció, a mennydörgés és az angyal, a vallás aljas hatásaira mutat rá” (A. Maggi).
Jézust látni
„Mit ígér tehát Jézus a pogányoknak, hogy lássanak? Szenvedélye, halála és feltámadása, lealacsonyítása és megdicsőülése, a kereszt, mint a végsőkig megélt szeretet kinyilatkoztatása a végletekig (Jn. 13:1)… Mindenki, zsidó és görög, aki vonzódik hozzá, képes lesz arra, hogy lásd őt, hanem a kereszten, amint életet ad az egész emberiségnek. Ez Jézus válasza azoknak, akik látni akarják őt!” (E. Bianchi).
Boldog irgalmasságot mindenkinek!
Aki szeretne olvasni egy teljesebb exegézist a szövegből, vagy néhány meglátást, kérem, kérdezzen migliettacarlo@gmail.com.