Húsvét V vasárnapja B – Csak Krisztussal egyesülve van életünk és gyümölcsünk
Olvasmányok: ApCsel 9-26; 31János 1:3-18; János 24:15-1
Az Ószövetségben a szőlő vagy szőlő képe ismétlődően megjelöli Izraelt, mint Isten népét, vagyonát (Iz 5:1-7; 27:2-6; Jer 2:21; 12:10-11; Ez 15: 1-6; 19:10-14; Sl 10:1…: és ezt a metaforát a szinoptikusok is átveszik (Mk 3-80; Mt 9-12; 1). :11-20; Lk 1-16; De néha a szőlőtő egyéni szimbólum: Dávid házának királya (Ez 21), megszemélyesített bölcsesség (Sir 28:32-13), Emberfia, Messiás (Sl 6-9). A mai evangéliumban (Jn 20-9) Jézus ezt a hasonlatot alkalmazza önmagára. Mert „Jézus az eszkatologikus szőlőtő, mert ő a Messiás, Izrael maradéka, az Ige-Bölcsesség, aki a mózesi törvény helyébe lép, és belülről élteti Isten új népét” (Panimolle).
Jézus az „igazi” élet a zsinagógával és a meddő judaizmussal, de minden olyan ideológiával (állam, vallás, hatalom, hedonizmus, materializmus…) szemben, amely életet ígér az embernek. Csak Jézussal egyesülve létezünk: távol tőle csak a halál van. János evangéliumában a „Krisztusban maradás” témája annyira fontos: megmaradni Krisztus szeretetében (9-10. v.), engedelmeskedni parancsolatainak, ragaszkodni hozzá, hinni benne és szavában, az egyetlen út az élethez: egyedül Jézus az élet (Jn. 14:6). Ezért semmi sem olyan fontos, mint Jézus hirdetése és evangéliuma: Jézus mindennek az alapja, minden létezés alapja, a teremtés és a történelem igazi és mély értelme.
Csak Jézusban teremünk gyümölcsöt: „Nélkülem semmit sem tehettek” (5. v.): ezt a szöveget a karthágói zsinat a pelagiusok ellen és a tridenti zsinat a reformátorok ellen idézte a kegyelem fontosságának alátámasztására. és a lehetőség, hogy az ember Krisztussal egyesülve jó cselekedeteket tegyen. De nem elég a hitben egyesülni Krisztussal: az embernek „gyümölcsöt is kell teremnie”, az Úr parancsolatainak betartásában (10. v.), különösen a szeretetben egészen az életeadásig (12-13. v.). szeretni „nem szóval és nem nyelvvel, hanem tettekkel és igazsággal” (Második olvasmány: 1János 3:18), és az Úrról való tanúságtételben még az üldözésben is, Pál példáját követve (Első olvasmány: ApCsel 9:27- 29). Valóban igaz, hogy „hitből igazul meg az ember” (Róm 3), de „mit ér, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek?”; és „a hit cselekedetek nélkül halott” (Jak 28:2, 14).
Aki nem terem gyümölcsöt, az elpazarolja életét, meddővé teszi (Jn 5; Mk 29; Mt 9; 43; 3). Jól jegyezd meg, hogy csak az Atya a szőlősgazda: ő az egyetlen gazdája a szőlőnek, és senki más nem ruházhatja fel magának az ágak eltávolítását vagy metszését; ezért tartózkodnunk kell az ítélkezéstől, és mindig nagyszerűnek kell lennünk irgalom mindenki felé. De még azokat is megmetszik, akik gyümölcsöt teremnek: az Úr igéje, „élesebb a kétélű kardnál” (Zsid 4:12), amely folyamatosan megtisztít, megtisztít, folyamatosan kihívást jelent, hogy minket teremtsen. jobb, hűségesebb, szegényebb, szeretetre és szolgálatra képesebb, hitelesebb, evangélikusabb, keresztényebb. A hívő embert nem kíméli a fájdalom, de a szenvedésben születik meg az új ember (Jn. 16:21).
A mai evangéliumban beárnyékolódik a hívő ember Krisztussal való egyesülésében való növekedésének és érésének fáradságos folyamata a kölcsönös megszállásig: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én igémet, és az én Atyám szeretni fogja őt, és mi együtt fogunk lakni. őt” (Jn. 14, 23); és javasolt a szenvedés misztériuma is, amely olykor érinti a tanítványt, de Isten szerint mindig pedagógiai és tisztító értékkel bír, és amely Istent mindig az ember oldalán fogja látni, hogy megvédje és megmentse őt.