Húsvéti feltámadás – Jézus feltámadása, a hit alapja
Olvasmányok: ApCsel 10:34, 37-43; Kol 3:1-4 (1Kor 5:6-8); Jn 20-1
Jézus feltámadása, a hit magja
Jézus feltámadása a történet központi eleme, hitünk központi eseménye. Jézus által adott egyedi „jel” (Mt. 16:4), hogy a kereszten lemészárolt ember nem egyike volt az emberi ügyek sokadik elhagyottjának, hanem maga Isten, aki vállalta a világ határait, hogy megsemmisítse. és adja nekünk saját isteni életét. Ezért ez a „kèrigma”, a keresztény hit magja. Ezért a húsvét a keresztények alapvető ünnepe! Pál ezt rendkívüli erővel hangsúlyozza: „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi prédikációnk, és hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor 15-3). A feltámadt Jézus tanúja a prédikáció célja az egész korai gyülekezetben: az apostol legyen „tanúja feltámadásának” (ApCsel 22:1; 22:4). Péter és az összes apostol nagyszerű kijelentése pontosan az, hogy „a názáreti Jézust… akit a keresztre szegeztél… és megöltél…, Isten feltámasztotta” (ApCsel 33:2-22; vö. 36:3-14). 15; 26:4; 10:5; 30:10-40). Pál tehát „hirdeti Jézust és a feltámadást” (ApCsel 41:17), ezt Krisztus uralmának „biztos bizonyítékának” (ApCsel 18:17) nevezve (vö. ApCsel 31:13-30; Róm 37:1…).
Jézus feltámadása, a hit alapja
Azok számára, akik már filozófiai úton hisznek Istenben, Jézus feltámadása annak megerősítését jelenti, hogy valóban Isten Fia (és ez lesz a második század végétől az egyiptomi alexandriai iskola eljárása); mások számára annak az embernek a tapasztalata, aki a feltámadás által legyőzi a halált, és így erősebbnek bizonyul a természetnél, tehát természetfeletti, tehát Isten is, egyúttal az út, hogy elhiggyük Isten létezésében. mint Jézus Krisztus istenségében (amint azt a Szíriai Antiókhia iskola „történelmi útja” fogja javasolni, a 3. századtól).
Minden idők minden embere arra hivatott, hogy szembeszálljon az apostoli tanúságtétellel: azoknak az apostoloknak, akik Jézus halála után (Jn. 21:19) félve és legyőzve, a Feltámadottal való találkozásuk után kivonulnak, hogy bejelentsék a világnak, hogy összetörnek. olyan tapasztalatot szereztek, hogy az életükkel fizetnek a megerősítésükért. A keresztények azok, akik hitelesnek és igaznak tartják őket: elfogadják tanúságtételüket, sokak tanúságtételét és különböző körülmények között, úgy tekintve, hogy ez derűs és kiegyensúlyozott emberek, egyszerű és földhözragadt emberek tanúsága, akik távolról sem képesek feltalálni. az efféle spekulációk, akik nem szégyellik kijelenteni, hogy először maguk is kételkedtek, akik nem veszik a fáradságot, hogy megkomponálják azt a számos ellentmondást, amelyek a húsvéti események apróbb részleteiről az evangéliumokban találhatók (ahogyan azok tették volna, akik kitalálni egy ilyen történetet), akik semmit sem nyertek a tanúsítványukkal, sőt, akik vérrel pecsételték meg szavukat. A keresztények azok, akik elfogadják hirdetésüket, de mindenekelőtt megváltoztatják életüket, beillesztve a Feltámadott életébe.
Jézus feltámadása, végső győzelem a halál felett
Az Úr feltámadásának diadala során a gonosz, a bánat és a halál örökre megsemmisült: az ő feltámadása által „új mennyországba és új földbe” vezetünk, amelyben „nem lesz többé halál, sem gyász, sem gyász. kiáltás, sem bánat” (Jel 21:1-6). De mindenekelőtt egy még nagyobb esemény teljesedett be számunkra: még „az isteni természet részeseivé is lettünk” (2Pt 1; vö. Róm 4-8; 29Jn 30), megkapva „ fiúvá fogadás” (Gal 1:3; Ef 2:4), „fiak… és örökösök” (Róm 5:1)! Most számunkra a Feltámadott Krisztusban a teremtési terv megvalósult, és mi Isten élete szerint élünk! Itt elhallgatnak szegényes szavaink, és csak a Szentlélekben való szemlélődés vezethet be minket bizonyos mértékig egy ilyen csodálatos és örömteli misztériumba.