Assisi, Ferenc pápa teljes beszéde Francesco gazdaságának fiataljaihoz

By Cristiano Antonino On 30. szeptember 2022.

Assisiben, szeretettel teli, mégis egyértelmű hangú beszédet mondott Ferenc pápa Francesco gazdaságának 1000 fiatalja előtt.

Az EoF egyezmény látta Spazio Spadoni minden munkaasztalnál jelen van, „hogy lábát adjuk a projektnek”, ahogy az alapító Luigi Spadoni fogalmazott.

Napokig tartó intenzív munka, és egyedülálló lehetőség a közvetlen szembenézésre a járvány hosszú évei után.

Úgy döntöttünk, hogy a Szentatya által elmondottak szövegét a maga teljességében ajánljuk fel, hogy az olvasók számára a belső elmélkedés pillanatává váljon.

Ferenc pápa, az assisi beszéd

„Kedves fiatalok, jó reggelt! Köszöntöm mindazokat, akik eljöttek, akiknek volt lehetőségük itt lenni, de köszöntöm mindazokat is, akik nem tudtak idejönni, akik itthon maradtak: emlékezet mindenkinek!

Egyek vagyunk, mindannyian: ők a helyükről, mi itt.

Több mint három éve várok erre a pillanatra, azóta, 1. május 2019-jén megírtam neked azt a levelet, amely felhívta, majd elhoztam Assisibe.

Nagyon sokan közületek – most hallottuk – a találkozás a Ferenc gazdasága felébresztett valamit, ami már benned volt.

Ön már foglalkozott egy új gazdaság létrehozásával; az a levél hozott össze, adott neked a

tágabb látókör, éreztette, hogy egy olyan fiatalokból álló világközösség része, akiknek ugyanaz a hivatása, mint neked.

És amikor egy fiatal meglátja egy másik fiatalban a saját hívását, majd ezt az élményt több száz, ezer fiatallal megismétli, akkor nagy dolgok válnak lehetővé.

nagyszerű dolgokat, még abban is reménykedni, hogy megváltoztathatunk egy hatalmas rendszert, egy olyan összetett rendszert, mint például

a világgazdaság.

Valójában manapság már-már a gazdaságról beszélni ódivatúnak tűnik: ma pénzügyről beszélünk, és a pénzügy vizes dolog, gáz dolog, nem lehet elfogadni.

Egyszer a világon egy jó közgazdász azt mondta nekem, hogy átélte a közgazdaságtan, a humanizmus és a vallás találkozását.

És jól sikerült az a találkozó.

Ugyanezt akarta tenni a pénzügyekkel is, de kudarcot vallott.

Legyen óvatos a pénzügyek ezzel a gázsá válásával: a gazdasági tevékenységet a gyökerektől, az emberi gyökerektől kell átvennie, ahogyan készültek.

Ti fiatalok, Isten segítségével, tudjátok, hogyan kell csinálni, meg is tudjátok csinálni; a fiatalok sok mindent megtettek a történelem során.

Ön egy olyan korban éli fiatalságát, amely nem könnyű: a környezeti válság, majd a világjárvány és most az ukrajnai háború és a többi háború, amelyek évek óta dúlnak különböző országokban

a mi életünk".

Ferenc pápa: „Nemzedékünk sok gazdagságot hagyott rátok, de nem őriztük a bolygót és nem őrizzük a békét”

„Amikor azt hallja, hogy San Benedetto del Tronto halászai egy év alatt 12 tonna szennyeződést, műanyagot és hasonlókat húztak ki, akkor láthatja, hogy nem tudjuk, hogyan kell vigyázni a környezetre.

És ebből következően mi sem őrizzük meg a békét.

Arra vagytok hivatva, hogy kézművesekké és a közös ház építőivé váljatok, egy közös házhoz, amely „romba dől”.

Mondjuk ki: Egy új gazdaság, amelyet Assisi Ferenc ihletett, ma földbarát gazdaság lehet és kell is lennie.

a béke.

Arról szól, hogy egy ölő gazdaságot (vö. Evangelii gaudium, 53. apostoli buzdítás) az élet gazdaságává alakítsunk, annak minden dimenziójában.

Ahhoz, hogy elérjük azt a „jó életet”, ami nem az édes élet vagy a jó élet, nem.

A jó élet az a misztikum, amelyet az őslakosok tanítanak nekünk a földdel való kapcsolatunkban.

Tetszett, hogy ezt az assisi találkozót a próféciák mintájára választottad.

Tetszett, amit a próféciáról mondtál.

Assisi Ferenc élete megtérése után prófécia volt, amely napjainkban is folytatódik.

A Bibliában a próféciáknak sok köze van a fiatalokhoz.

Sámuel fiú volt, amikor hívták, Jeremiás és Ezékiel fiatalok voltak; Daniel fiú volt, amikor megjövendölte Susanna ártatlanságát, és megmentette a haláltól

(vö. Dán 13:45-50); Jóel próféta pedig bejelenti a népnek, hogy Isten kiárasztja Lelkét, és „a ti fiaitok és leányaitok prófétákká lesznek” (3.1).

A Szentírás szerint a fiatalok a tudás és az értelem szellemének hordozói.

A fiatal Dávid volt az, aki megalázta az óriás Góliát arroganciáját (vö. 1Sám 17:49-51).

Valóban, amikor a civil közösségből és a vállalkozásokból hiányzik a fiatalok képességei, az egész társadalom elsorvad, mindenki élete kialszik.

Hiányzik a kreativitás, hiányzik az optimizmus, a lelkesedés, a kockázatvállalási bátorság.

A fiatalok nélküli társadalom és gazdaság szomorú, pesszimista, cinikus.

Ha ezt látni akarod, menj el ezekre a liberális közgazdaságtanra rendkívül specializálódott egyetemekre, és nézd meg az ott tanuló fiatal férfiak és nők arcát.

De hála Istennek, hogy ott vagy: nemcsak holnap leszel ott, hanem ma is; te nem csak a 'még nem' vagy, hanem a 'már' is, te vagy a jelen”.

„A prófétai dimenzió által inspirált gazdaság ma a környezet és a föld új víziójában fejeződik ki” – mondta Ferenc pápa.

„Ebbe a harmóniába kell jutnunk a környezettel, a földdel.

Sok ember, cég és intézmény él ökológiai átalakításon.

Tovább kell haladnunk ezen az úton, és többet kell tennünk.

Ezt a „többet” csinálod, és mindenkitől ezt kéred. és mindenkit arra kérsz.

Nem elég a sminkelés, meg kell kérdőjeleznünk a fejlesztési modell modelljét.

A helyzet olyan, hogy nem várhatunk csak a következő nemzetközi csúcsra, amelyre talán nincs is szükség: ma ég a föld, és ma kell változnunk, egyáltalán

szinten.

Az elmúlt évben Ön az üzemgazdasággal, egy innovatív témával foglalkozott.

Láttad, hogy a növényi paradigma másfajta megközelítést tartalmaz a földhöz és a környezethez.

A növények tudják, hogyan kell együttműködni környezetükkel, és ha versenyeznek is, valójában együttműködnek az ökoszisztéma érdekében.

Tanulunk a növények szelídségéből: alázatuk és csendjük más stílust kínálhat számunkra, amire sürgősen szükségünk van.

Mert ha ökológiai átmenetről beszélünk, de a 20. századi gazdasági paradigmán belül maradunk, amely kifosztotta a természeti erőforrásokat és a földet, akkor az általunk alkalmazott manőverek mindig

elégtelen vagy beteg a gyökereknél.

A Biblia tele van fákkal és növényekkel, az élet fájától a mustármagig.

Szent Ferenc pedig segít bennünket kozmikus testvériségével minden élőlénnyel.

Mi, emberek az elmúlt két évszázadban a Föld rovására nőttünk. Ő az, aki kifizeti a számlát!

Gyakran kifosztottuk, hogy a saját jólétünket növeljük, és még csak nem is mindenki, hanem egy kis csoport jólétét.

Itt az ideje egy új bátorságnak a fosszilis energiaforrások elhagyására, a nulla vagy pozitív hatású források fejlesztésének felgyorsítására.

És akkor el kell fogadnunk azt az egyetemes etikai elvet – amit nem szeretünk –, hogy a károkat helyre kell hozni.

Ez egy univerzális, etikai elv: a károkat meg kell javítani.

Ha úgy nőttünk fel, hogy visszaélünk a bolygóval és a légkörrel, ma már meg kell tanulnunk áldozatot hozni a még mindig fenntarthatatlan életmódban.

Ellenkező esetben a gyerekeink és az unokáink fogják állni a számlát, ami túl magas és túl igazságtalan lesz.

Hat hónappal ezelőtt hallottam egy nagyon fontos tudóst a világon, aki ezt mondta: „Tegnap született egy unokám. Ha így folytatjuk, szegény, harminc éven belül lakhatatlan világban kell élnie.

A gyerekek és az unokák állják majd a számlát, amely túl magas és túl igazságtalan lesz.

Gyors és határozott változásra van szükség.

Ezt komolyan mondom: számítok rád!

Kérlek, ne hagyj békén, mutass példát!

És az igazat megvallom: ezen az úton élni bátorság és néha egy kis hősiesség is kell.

Egy értekezleten hallottam, hogy egy 25 éves fiatalember, aki éppen magas szintű mérnökként jött ki, nem talált munkát; végül egy olyan iparágban találta meg, amit nem is igazán tudta, mi az;

amikor megtanulta, hogy mit kell csinálnia – állás nélkül, munkaképes állapotban –, visszautasította, mert fegyvereket készítettek.

Ezek a mai hősök.

A fenntarthatóság tehát egy többdimenziós szó. A környezeti dimenzió mellett ott van a társadalmi, kapcsolati és spirituális dimenzió is.

Lassan kezdi felismerni a társadalmit: ráébredünk, hogy a szegények kiáltása és a föld kiáltása ugyanaz (vö.

sírni (vö. Enc. Laudato si', 49).

Ezért amikor az ökológiai átalakításon dolgozunk, szem előtt kell tartanunk azokat a hatásokat, amelyeket egyes környezeti döntések gyakorolnak a szegénységre.

Nem minden környezetvédelmi megoldásnak van egyforma hatása a szegényekre, és ezért azoknak sem, amelyek csökkentik a nyomort és az egyenlőtlenséget.

Miközben megpróbáljuk megmenteni a bolygót, nem hanyagolhatjuk el a szenvedő férfit és nőt.

Az ölő szennyezés nemcsak a szén-dioxid, hanem az egyenlőtlenség is halálosan szennyezi bolygónkat.

Nem engedhetjük meg, hogy az új környezeti csapások kitöröljék a közvéleményből a társadalmi igazságtalanság ősi és mindig jelenlévő csapásait, még a politikai igazságtalanságot is.

Gondoljunk például a politikai igazságtalanságra; a rohingják szegény megtépázott népe, akik egyik oldalról a másikra vándorolnak, mert nem tudnak saját hazájukban élni: politikai igazságtalanság.

Kapcsolataink fenntarthatatlansága is van: sok országban az emberek kapcsolatai elszegényednek.

Különösen Nyugaton a közösségek egyre törékenyebbé és széttöredezettebbé válnak.

A család a világ egyes régióiban súlyos válságban van, és ezzel együtt az élet elfogadása és felügyelete is.

A mai fogyasztói szemlélet az emberi kapcsolatok ürességét igyekszik egyre kifinomultabb árukkal kitölteni – a magány nagy üzlet korunkban! -, de így generál

a boldogság éhsége.

És ez rossz dolog.

Gondoljunk például a demográfiai télre, hogyan kapcsolódik mindehhez.

A demográfiai tél, amikor minden ország nagyon lecsökken, mert nincs gyereked, de sokkal fontosabb a szeretetteljes kapcsolat a kutyákkal, macskákkal stb.

Újra el kell kezdenünk a szaporodást.

De a demográfiai tél ezen sorában is ott van a nő rabszolgasága: egy nő, aki nem lehet anya, mert amint emelkedni kezd a hasa, kirúgják; terhes nők nem mindig

nem mindig engedik dolgozni.

Végül ott van kapitalizmusunk lelki fenntarthatatlansága.

Az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett emberi lény, mielőtt a javak keresője lett volna, értelmet keres.

Mindannyian értelmet keresünk.

Ezért van az, hogy minden társadalom első tőkéje a spirituális tőke, mert ez adja az okokat, hogy minden nap felkeljünk és munkába álljunk, és ez az életöröm.

ami a gazdaság számára is szükséges.

Világunk gyorsan felemészti a vallások, a bölcsességi hagyományok és a népi jámborság által évszázadok óta felhalmozott tőkének ezt az alapvető formáját.

Ezért különösen a fiatalok szenvednek az értelem hiányától: gyakran szembesülnek az élet fájdalmaival és bizonytalanságával, és úgy találják, hogy a lélek kimerült a lelki erőforrásaikból.

feldolgozza a szenvedéseket, frusztrációkat, csalódásokat és gyászokat.

Nézd meg a fiatalok öngyilkossági rátáját, hogyan emelkedett: és nem publikálják mindet, hanem elrejtik az ábrát.

Sok fiatal törékenysége ennek az értékes szellemi tőkének a hiányából fakad – mondom: van lelki tőkéje?

Mindenki belül válaszol – egy láthatatlan tőke, de valóságosabb, mint a pénzügyi vagy technológiai tőke.

Sürgősen helyre kell állítani ezt az alapvető szellemi tőkét.

A technológia sok mindenre képes; megtanít minket a „mit” és a „hogyan” tenni: de nem mondja meg a „miért”-et; és így cselekedeteink sterilekké válnak, és nem töltik be az életet, még a gazdasági életet sem.

Mivel Ferenc városában élek, nem tudok nem csak a szegénységen időzni.

Az általa ihletett közgazdaságtan azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy a szegényeket helyezzük a középpontba.

Tőlük kiindulva nézd a gazdaságot, tőlük a világot. Megbecsülés, törődés, szeretet nélkül a szegények iránt, minden szegény ember iránt, minden törékeny és sebezhető ember iránt, az anyaméhben fogantatott

a betegek és fogyatékkal élők, a nehéz helyzetben lévő idősek számára nincs „Ferenc gazdasága”.

Továbbmennék: a ferences gazdaság nem korlátozódhat arra, hogy a szegényeknek vagy a szegényekkel dolgozzon.

Amíg a rendszerünk hulladékot termel, és e rendszer szerint működünk, bűnrészesek leszünk egy olyan gazdaságban, amely megöli a szegényeket.

Akkor tegyük fel magunknak a kérdést: eleget teszünk-e a gazdaság megváltoztatása érdekében, vagy megelégszünk azzal, hogy falat festünk és színt változtatunk anélkül, hogy megváltoztatnánk a ház szerkezetét?

Nem festésről van szó, nem: szerkezetet kell változtatni.

A válasz talán nem abban rejlik, hogy mit tehetünk, hanem abban, hogyan nyithatunk új utakat annak érdekében, hogy maguk a szegények váljanak a változás főszereplőivé.

Ebben az értelemben nagyon nagyszerű, nagyon fejlett tapasztalatok vannak Indiában és a Fülöp-szigeteken.

Szent Ferenc nemcsak a szegényeket szerette, hanem a szegénységet is.

Mondjuk ez a szigorú életmód.

Ferenc nem annyira azért ment a leprásokhoz, hogy segítsen rajtuk, hanem azért, mert szegény akart lenni, mint ők.

Jézus Krisztust követve megfosztotta magát mindentől, hogy szegény legyen a szegényekkel.

Nos, az első piacgazdaság a 13. századi Európában született meg napi kapcsolatban a ferences szerzetesekkel, akik a korai kereskedők barátai voltak.

Ez a gazdaság természetesen gazdagságot teremtett, de nem vetette meg a szegénységet.

Gazdagság megteremtése a szegénység megvetése nélkül.

A mi kapitalizmusunk viszont segíteni akar a szegényeken, de nem becsüli meg őket, nem érti a boldogság paradoxonát: „boldogok a szegények” (vö. Lk 6).

A szegénységet nem szeretni, hanem harcolni kell ellene, mindenekelőtt munkát, méltó munkát teremtve.

De az evangélium azt mondja, hogy a szegények megbecsülése nélkül nem lehet leküzdeni a nyomorúságot. És ehelyett innen kell kezdenünk, még ti vállalkozók és közgazdászok is: Ferenc evangélikus paradoxonaiba belakni.

Amikor emberekkel beszélek vagy gyónok, mindig megkérdezem: „Adsz alamizsnát a szegényeknek?” - "Igen igen!" – Ha alamizsnát adsz a szegényeknek, a szemükbe nézel? – „Eh, nem is tudom…” – „És amikor adsz

alamizsna, dobod az érmét, vagy megérinted a szegény ember kezét?

Nem néznek a szemekbe és nem érintik; ez pedig elfordulás a szegénység szellemétől, elfordulás a szegények valódi valóságától, eltávolodás attól az emberségtől, amellyel minden emberi kapcsolatnak rendelkeznie kell.

Valaki azt fogja mondani nekem: „Pápa, késünk, mikor fogsz befejezni? későn, mikor fejezed be?”: Most befejezem.

Ferenc pápa három jelzése az assisi fiataloknak

És ennek az elmélkedésnek a fényében három jelzést szeretnék hagyni a továbblépéshez.

Az első: nézd a világot a legszegényebbek szemével.

A ferences mozgalom a középkorban feltalálta az első közgazdasági elméleteket, sőt az első szolidaritási bankokat is (a „Monti di Pietà”), mert a legszegényebbek szemével nézte a világot.

Ön is javítja a gazdaságot, ha az áldozatok és az eldobottak szemszögéből nézi a dolgokat.

De ahhoz, hogy a szegények és az áldozatok szemei legyenek, ismerned kell őket, a barátjuknak kell lenned.

És higgyétek el, ha a szegények barátai lesztek, ha megosztjátok az életüket, akkor Isten országából is megosztok valamit, mert Jézus azt mondta, hogy övék a mennyek országa, és ezért áldottak (vö. Lk 6).

És ismétlem: napi döntéseiből nem keletkezik hulladék.

A második: Ön mindenekelőtt diákok, tudósok és vállalkozók, de ne feledkezzünk meg a munkáról, ne feledkezzünk meg a dolgozókról.

A kezek munkája.

A munka már most korunk kihívása, és még inkább a holnap kihívása lesz.

Méltó és jól fizetett munka nélkül a fiatalok nem válnak igazán felnőtté, nőnek az egyenlőtlenségek.

Néha az ember meg tud élni munka nélkül, de nem él jól.

Ezért, miközben árukat és szolgáltatásokat hoz létre, ne felejtsen el munkát, jó munkát és mindenkinek munkát teremteni.

A harmadik irányvonal: a megtestesülés.

A történelem döntő pillanataiban azok, akik képesek voltak jó lábnyomot hagyni, ezt azért tették, mert az eszményeket, vágyakat, értékeket konkrét művekké ültették át.

Vagyis megtestesítették őket.

Ezek a férfiak és nők az írás és a kongresszusok készítése mellett iskoláknak és egyetemeknek, bankoknak, szakszervezeteknek, szövetkezeteknek, intézményeknek adtak életet.

Megváltoztatja a gazdaság világát, ha szíve és feje mellett a kezét is használja.

A három nyelv. Az ember azt gondolja: a fej, a gondolat nyelve, de nem csak ez, kombinálva az érzés, a szív nyelvével.

És nem csak: a kezek nyelvével kombinálva.

És azt kell tenned, amit érzel és gondolsz, érezned kell, amit teszel, és azt kell gondolnod, amit érzel és teszel.

Ez a három nyelv egyesülése.

Az ötletek szükségesek, főleg fiatalon vonzanak bennünket, de csapdákká válhatnak, ha nem válnak „hússá”, azaz konkrétsággá, napi elköteleződéssé: a három nyelv.

Az ötletek önmagukban megbetegednek, és pályára kerülünk, mindannyian, ha csak ötletek.

Az ötletek szükségesek, de „hússá” kell válniuk.

Az Egyház mindig is elutasította a gnosztikus kísértést – a gnózist, egyedül az eszmét –, amely csak más tudással, a test munkája nélkül gondolja megváltoztatni a világot.

A művek kevésbé „világosak”, mint a nagyszerű ötletek, mert konkrétak, sajátosak, korlátozottak, fényt és árnyékot tartalmaznak, de napról napra megtermékenyítik a földet: a valóság felülmúlja az elképzelést (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 233). .

Kedves fiatalok, a valóság mindig felülmúlja a gondolatot: erre figyeljetek.

Kedves testvéreim, köszönöm az elkötelezettségüket: köszönöm.”

Ferenc pápa: „Menjetek előre, Szent Ferenc sugallatával és közbenjárásával. És én – ha egyetértesz – egy imával szeretném befejezni”

„Elolvastam, te pedig szíveddel követed:

Atyám, bocsánatát kérjük, amiért súlyosan megsebesítette a földet, nem tisztelte az őslakos kultúrákat, nem becsülte meg és nem szereti a legszegényebbeket, hogy közösség nélkül teremtett gazdagságot.

Élő Istenünk, aki lelked által lelkesítetted ezeknek a fiataloknak a szívét, karját és elméjét, és késztetted őket arra, hogy elinduljanak az ígéret földje felé, tekints kedvesen nagylelkűségükre, szeretetükre,

hajlandóságuk arra, hogy életüket egy nagyszerű ideálért töltsék.

Áldd meg őket, Atyám, vállalkozásaikban, tanulmányaikban, álmaikban; kísérje őket nehézségeikben és szenvedéseikben, segítse őket erényekké és bölcsességgé alakítani.

Támogasd jó és életvágyukat, támogasd őket csalódásaikban a rossz példákkal szemben, ne csüggedjenek, és folytassák útjukat.

Te, akinek egyetlen Fia ács lett, add meg nekik azt az örömet, hogy szeretettel, találékonysággal és kézzel változtatják a világot.

Ámen.

És nagyon köszönöm."

Ferenc pápa Assisiben, Spazio Spadoni Ott volt