Az ima világnapja a teremtés gondozásáért, Ferenc pápa felhívása a Földért

By Cristiano Antonino On 1. szeptember 2022.

Ma, szeptember 1-jén van a teremtésgondozó ima világnapja. Ferenc pápa sűrű és tartalmas elmélkedést szentelt ennek a témának

Ferenc pápa: Imádkozzunk azért, hogy az ENSZ Cop27 és Cop15 csúcstalálkozója foglalkozzon az éghajlat és a biodiverzitás csökkentésének kettős válságával

A Szentatya a környezetvédelem és az alkotásról való gondoskodás témáját tárgyalta a nagyközönség előtt.

„Az idei év témája: „Hallgass a teremtés szavára” nevesítse mindenkiben azt a konkrét elkötelezettséget, hogy gondoskodjunk közös otthonunkról” – mondta Ferenc pápa az általános audiencián, emlékeztetve arra, hogy holnap lesz az ima világnapja a családok gondozásáért. A Teremtés és a Teremtés ideje kezdete, az ökumenikus kezdeményezés, amely az egész Egyházat az integrál ökológia témájában foglalkoztatja október 4-ig.

- A irgalom fogyasztói túlkapásaink miatt – folytatta Ferenc –, Földanya nővér felnyög, és könyörög, hogy hagyjuk abba visszaéléseinket és pusztítását.

A teremtés idejében azért imádkozunk, hogy az ENSZ Cop27 és Cop15 csúcstalálkozói egyesítsék az emberi családot az éghajlat és a biodiverzitás csökkentése kettős válságának határozott kezelésében.

Egy elemzés, amely rámutatott az éghajlatváltozás (szárazság, hirtelen árvizek), a gazdagok kapzsisága és a legszegényebb lakosságra gyakorolt hatások közötti szoros kapcsolatra.

A pápa azonban nemcsak az Egyesült Nemzetek vezetőihez fordult tekintetével és imájával, hanem mindannyiunkkal, és mindannyiunkhoz olyan életmódváltást kért, amely kollektív és közös megfordítást eredményez. tanfolyam.

Az üzenetben, amelyet teljes egészében elolvashat, újra javaslatot tett Laudato Si'-ből: „Az Isten munkájának letéteményesei hivatásának megélése az erényes lét elengedhetetlen része, nem opcionális vagy akár másodlagos szempont. a keresztény tapasztalatról”.

SZENTSÉGE FERENC PÁPA ÜZENETE A TEREMTÉS GONDOSKODÁSÁÉRT A IMA VILÁGNAPJÁRA

1. szeptember 2022°

Kedves testvérek!

„Hallgass a teremtés hangjára” – ez a témája és a meghívója az idei Teremtés Szezonnak.

Az ökumenikus szakasz szeptember 1-jén a teremtésgondozó ima világnapjával kezdődik, és október 4-én, Szent Ferenc ünnepével zárul. Különleges időszak ez minden keresztény számára, hogy imádkozzanak és együtt dolgozzanak közös otthonunk gondozásában.

Eredetileg a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus ihlette, ez az évszak lehetőséget kínál az „ökológiai megtérésünk” ápolására, amely megtérésre II. János Pál bátorított, válaszul a VI. Szent Pál által 1970-ben megjósolt „ökológiai katasztrófára”.

Ha megtanulunk hallgatni, egyfajta disszonanciát hallhatunk a teremtés hangjában.

Egyrészt édes éneket hallhatunk szeretett Teremtőnket dicsérve; másrészt egy gyötrő könyörgés, ami azt siratja, hogy rossz bánásmódban bánunk ezzel a közös otthonunkkal.

Ferenc pápa „Laudato Si”-t idézi, hogy gondoskodunk a környezetről

A teremtés édes éneke az „ökológiai spiritualitás” (Laudato Si', 216) gyakorlására hív bennünket, figyelve Isten jelenlétére a természeti világban. Ez egy felszólítás, hogy lelkiségünket arra a „szerető tudatra alapozzuk, hogy nem szakadunk el a többi teremtménytől, hanem egy csodálatos egyetemes közösségbe kapcsolódunk be” (uo. 220).

Különösen Krisztus követői számára ez a fényes élmény megerősíti tudatunkat, hogy „minden általa lett, és nélküle semmi sem jött létre” (Jn 1).

A teremtés idejében ismét imádkozunk a teremtés nagy katedrálisában, és gyönyörködünk a „nagy kozmikus kórusban” [2], amely számtalan teremtményből áll, és mindannyian Isten dicséretét zengik. Csatlakozzunk Assisi Szent Ferenchez, és énekeljük: „Áldott legyen, Uram, minden teremtményedért” (vö. Nap testvér éneke).

Csatlakozzunk a zsoltáríróhoz, és énekeljük: „Minden, ami lehel, dicsérje az Urat!” ( Zsolt 150:6 ).

Tragikus módon ezt az édes dalt a fájdalom kiáltása kíséri.

Vagy még jobb: a szorongás kiáltások kórusa. Először is a nővérünk, az anyaföld, aki kiált. Fogyasztói túlkapásaink áldozataként sír, és könyörög, hogy vessünk véget visszaéléseinknek és pusztításának.

Aztán ott vannak azok a különféle lények is, akik kiáltanak.

A „zsarnoki antropocentrizmus” (Laudato Si', 68) kegyelmében, amely teljesen ellentétben áll Krisztus központi szerepével a teremtés munkájában, számtalan faj hal ki, és dicshimnuszaikat elhallgatják.

Vannak közöttünk a legszegényebbek is, akik sírnak.

A klímaválságnak kitett szegények még súlyosabban érzik az egyre intenzívebbé és gyakoribbá váló szárazság, áradások, hurrikánok és hőhullámok hatását.

Hasonlóképpen kiáltoznak a bennszülött népek testvérei.

Ragadozó gazdasági érdekek eredményeként őseik földjeit minden oldalról megszállják és elpusztítják, „kiáltva az égig” (Querida Amazonia, 9).

Végül a gyermekeink könyörgése.

A mai fiatalok rövidlátó és önző cselekedetei miatt fenyegetettnek érzik magukat, és aggodalmasan azt kérik tőlünk, felnőttektől, hogy tegyünk meg mindent, hogy megakadályozzuk, vagy legalábbis korlátozzuk bolygónk ökoszisztémáinak összeomlását.

Ezeket a gyötrelmes kiáltásokat hallgatva bűnbánatot kell tartanunk, és módosítanunk kell életmódunkat és pusztító rendszerünket.

Az evangélium már az első oldalain arra hív minket, hogy „térjünk meg, mert elközelgett a mennyek országa” (Mt 3); új kapcsolatra hív minket Istennel, és más viszonyt is von maga után másokkal és a teremtéssel.

Közös otthonunk jelenlegi romlása ugyanolyan figyelmet érdemel, mint más globális kihívások, mint például a súlyos egészségügyi válságok és háborúk.

„Az erényes élethez elengedhetetlen, hogy megéljük hivatásunkat, hogy Isten keze munkájának védelmezői legyünk; ez nem választható vagy nem másodlagos aspektusa keresztény tapasztalatunknak” (Laudato Si', 217).

Hívő emberként még inkább felelősnek érezzük magunkat azért, hogy minden nap a megtérés felszólításának megfelelően cselekedjünk.

Ez a felszólítás sem egyszerűen egyéni: „a tartós változáshoz szükséges ökológiai megtérés egyben közösségi megtérés is” (uo. 219).

Ebben a tekintetben a maximális együttműködés szellemében való elkötelezettség és cselekvés a nemzetek közösségétől is megkövetelhető, különösen az ENSZ környezetvédelmi kérdéssel foglalkozó ülésein.

A 27 novemberében Egyiptomban megrendezésre kerülő COP2022 éghajlatváltozási konferencia a következő alkalom, hogy mindenki csatlakozzon a Párizsi Megállapodás hatékony végrehajtásának előmozdításához.

Emiatt is nemrégiben felhatalmaztam a Szentszéket, hogy a Vatikánvárosi Állam nevében és nevében csatlakozzon az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a Párizsi Megállapodáshoz, abban a reményben, hogy a XXI. „emlékezni fogunk rá, hogy nagylelkűen vállalta súlyos felelősségét” (uo. 21).

A párizsi cél elérése, azaz a hőmérséklet-emelkedés 1.5 °C-ra való korlátozása meglehetősen megterhelő; minden nemzet felelős együttműködésére szólít fel az éghajlati tervek vagy az ambiciózusabb nemzeti hozzájárulások előterjesztésében annak érdekében, hogy az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását a lehető leggyorsabban nullára csökkentsék.

Ez a fogyasztási és termelési modellek, valamint az életstílusok „átalakítását” jelenti oly módon, hogy jobban tiszteletben tartsák a teremtést és minden nép – jelen és jövő – integráns emberi fejlődését, 2 felelősségre, körültekintésre/elővigyázatosságra, szolidaritásra, törődésre épülő fejlődést. a szegények és a jövő generációi számára.

Mindezek hátterében egy szövetségre van szükség az ember és a környezet között, amely számunkra, hívők számára, „Isten teremtő szeretetét tükrözi, akitől származunk és aki felé tartunk”. [3]

Az átalakulás által előidézett átalakulás nem hagyhatja figyelmen kívül az igazságszolgáltatás követelményeit, különösen azon munkavállalók esetében, akiket leginkább érint az éghajlatváltozás. A COP15 biológiai sokféleséggel foglalkozó csúcstalálkozója, amelyet decemberben Kanadában tartanak, a maga részéről jelentős lehetőséget kínál a kormányok jóindulatának egy új többoldalú megállapodás elfogadására az ökoszisztémák pusztulásának és a fajok kipusztulásának megállítására.

A jubileum ősi bölcsessége szerint „emlékeznünk kell, visszatérnünk, megpihennünk és helyre kell állítani”. [4]

Annak érdekében, hogy megállítsuk a biológiai sokféleség, az Istentől kapott „élethálózatunk” további összeomlását, imádkozzunk, és buzdítsuk a nemzeteket, hogy jussanak megegyezésre négy alapelvben:

1. világos etikai alapot teremteni a biológiai sokféleség megmentéséhez szükséges változtatásokhoz;

2. a biológiai sokféleség csökkenésének leküzdése, a megőrzés és az együttműködés támogatása, valamint az emberek szükségleteinek fenntartható kielégítése;

3. a globális szolidaritás előmozdítása annak fényében, hogy a biológiai sokféleség globális közös jószág, amely közös kötelezettségvállalást igényel; és

4. előnyben részesíteni a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket, ideértve a biológiai sokféleség csökkenése által leginkább érintetteket, például az őslakosokat, az időseket és a fiatalokat.

Hadd ismételjem meg: „Isten nevében arra kérem a nagy nyersanyag-kitermelő iparágakat – bányászatot, olajat, erdészetet, ingatlanokat, mezőgazdaságot –, hogy hagyjanak fel az erdők, vizes élőhelyek és hegyek pusztításával, a folyók és tengerek szennyezésével, az élelmiszerek mérgezésével. és az emberek”. [5]

Hogyan nem ismerjük el a gazdaságilag gazdagabb országok „ökológiai adósságának” (Laudato Si', 51) létezését, amelyek az elmúlt két évszázadban a legtöbbet szennyezték; ez megköveteli, hogy a COP27-en és a COP15-ön ambiciózusabb lépéseket tegyenek.

A határaikon belüli határozott fellépésen túl ez azt jelenti, hogy be kell tartani a pénzügyi és technikai támogatást a gazdaságilag szegényebb nemzetek számára, amelyek már most is megviselik a klímaválság legnagyobb terhét.

Szintén helyénvaló lenne sürgősen fontolóra venni a biológiai sokféleség megőrzésének további pénzügyi támogatását.

Még a gazdaságilag kevésbé gazdag országoknak is jelentős, bár „diverzifikált” a felelőssége (vö. uo., 52); mások késedelme soha nem igazolhatja saját cselekvési kudarcunkat. Mindannyiunknak határozottan kell cselekednünk. Mert „egy törésponthoz” érünk (vö. uo., 61).

A teremtés idejében imádkozzunk azért, hogy a COP27 és a COP15 egyesíthesse az emberi családot (vö. uo., 13) az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenésének kettős válságával való hatékony szembenézésben.

Figyelembe véve Szent Pál buzdítását, hogy örüljünk az örvendezőkkel és sírjunk a sírókkal (vö. Róm 12), sírjunk a teremtés gyötrelmes könyörgésével. Hallgassuk meg ezt a könyörgést, és válaszoljunk rá tettekkel, hogy mi és a jövő nemzedékei továbbra is örvendezhessünk a teremtés édes életének és reményének énekében. 15

[1] Vö Discorso alla FAO, 16. november 1970.

[2] S. Giovanni Paolo II, Általános közönség, 10 luglio 2002.

[3] Discorso all'Incontro “Fede e Scienza verso la COP26”, 4. október 2021.

[4] Üzeneteket a világ világi születésnapjáról a teremtői életben, 1. szeptember 2020.

[5] Videomessaggio ai movimenti popolari, 16 ottobre 2021.