"Santa Teresa de Jesús", Zurbarán - Fotó: Sergio Hollmann

A nap szentje október 15-én: Avilai Szent Teréz

By Alessia Salani On 15. október 2022.

Avilai Szent Teréz története: Teréz a felfedezés, valamint a politikai, társadalmi és vallási felfordulás korában élt.

A 16. század volt, a zűrzavar és a reformok ideje.

A protestáns reformáció előtt született, és csaknem 20 évvel a tridenti zsinat lezárása után halt meg.

Isten ajándéka Teréznek, amelyben megszentelődött, és rányomta bélyegét az egyházra és a világra, háromféle: nő volt; szemlélődő volt; aktív reformer volt.

Teréz, mint nő:

Megállt a saját lábán, még a maga korabeli férfivilágában is.

Ő volt a „saját asszony”, aki apja erős ellenkezése ellenére belépett a karmeliták közé.

Egy ember, aki nem annyira a hallgatásba, mint inkább a rejtélybe burkolózott.

Gyönyörű, tehetséges, nyitott, alkalmazkodó, ragaszkodó, bátor, lelkes, teljesen emberi volt.

Jézushoz hasonlóan ő is a paradoxonok rejtélye volt: bölcs, mégis gyakorlatias; intelligens, mégis nagyon összhangban van tapasztalatával; misztikus, mégis energikus reformer; egy szent asszony, egy női nő.

Egy nő „Istenért”, az ima, a fegyelem és az együttérzés nője.

A szíve Istené volt.

Folyamatos megtérése egy életen át tartó fáradságos küzdelem volt, amely folyamatos megtisztulással és szenvedéssel járt.

Félreértették, rosszul ítélték meg, és ellenezték a reformtörekvéseit.

Mégis küzdött, bátor és hűséges volt; saját középszerűségével, betegségével, ellenkezésével küzdött.

És mindezek közepette Istenhez ragaszkodott életében és imában.

Az imáról és a szemlélődésről szóló írásai az ő tapasztalataiból származnak: erőteljesek, gyakorlatiasak és kecsesek.

Imádkozó nő volt; nőt Istennek.

Teresa „másokért” nő volt.

Bár szemlélődő volt, ideje és energiája nagy részét azzal töltötte, hogy megreformálja magát és a karmelitákat, hogy visszavezesse őket a primitív szabály teljes betartásához.

Több mint fél tucat új kolostort alapított.

Utazott, írt, harcolt – mindig a megújulásért, a megújulásért. Önmagában, imájában, életében, reformtörekvéseiben, minden emberben, akit megérintett, nő volt másokért, olyan nő, aki inspirált és életet adott.

Írásai, különösen a Tökéletesség útja és A belső kastély, hívők generációinak segítettek.

1970-ben az egyház megadta neki azt a címet, amelyet a köztudatban régóta viselt: az egyház doktora. Ő és Sienai Szent Katalin voltak az első nők, akiket ennyire megtiszteltek.