A Bene Mariya Burundi Kongregáció néhai Henriette (1955-2023) testvérének életrajzi feljegyzése
Henriette nővér, egy missziós híd, aki megtestesítette Isten Irgalmát
„Te vagy az Úr, az én örökségem, szívem része” (Zsolt 16)
Henriette Mavakure 21. június 1955-én született egy nagyon keresztény családban, Muyaga plébániáján, a Burundi Katolikus Egyház első missziójában. Felkérte, hogy beléphessen a Bene Mariya Nővérek Kongregációjának noviciátusába, amelyben 22. augusztus 1983-én a Ngozi egyházmegyében található Busigában tette meg első fogadalmát a tisztaságról, a szegénységről és az engedelmességről.
A katekéta képzésben részesült Henriette nővér mindig is kifejezte nagy vágyát, hogy misszionáriusi életet éljen, amikor még az alapképzésben volt. Közvetlenül első hitvallása után, 1983 októberében a Kongregáció Tanzániába küldte a Kigomai Egyházmegyébe, ahol 1969 óta csatlakozott más Bene Mariya nővérekhez, akik misszióban voltak Tanzánia ezen régiójában. Első úti célja Kasangezi plébánia volt. Elkezdte tanulni a giha nyelvet és a szuahélit, valamint az emberek szokásait. Ezzel egy időben kezdett foglalkozni a gyermekek és felnőttek katekézisével, a lakosság integrált fejlesztésével, különösen az oktatás területén.
Henriette nővér, bátor és vállalkozó szellemű misszionárius
A lakosság sokféle egészségügyi igényeivel és a képzett egészségügyi személyzet hiányával szembesülve Henriette nővért 1985 és 1989 között a Kabanga College of Health and Allied Science alternatív szülésznői szakára küldték. Tanulmányai végén a kigomai Kabanga Kórházba ment szülésznőnek. 1993-tól 1994-ig a kigomai egyházmegyében található Ujiji-i St. Joseph's Minor Szemináriumba küldték, hogy fejlessze angol nyelvtudását.
1995-től 1997-ig a tanzániai Morogoro-i Fakara-ba küldték tovább tanulmányait az Egészségtudományi Karra. Hazatérése után Henriette nővér ismét a Kabanga Kórház szülészeti osztályára került. A nagy szervezőképességgel felruházott kórház vezetése rábízta a kórházi nővérek irányítását. Sokrétű képességeit a Kórház szolgálatába állította annak megfelelő működése és a betegek jobb érdekében. Minden helyzetben megpróbált jobb megoldást találni. Kollégiális szelleme volt, mert bevonta a nővéreket, a kollégákat, az egyházmegye illetékeseit. Jó megértésben volt minden szinten a közigazgatási hatóságokkal, a területen jelen lévő különböző vallási felekezetek vezetőivel.
Henriette nővér az emberi személy és a családok integrált fejlődését tűzte ki célul. Jobb munkatársa volt a Kigomai Egyházmegye fejlesztési vezetőinek. Ez az oka annak, hogy a Kongregáció őt nevezte ki a tanzániai projektek felelősévé. Annyira érzékeny volt, hogy minden erejével igyekezett elősegíteni magának a gyülekezetnek és a településnek a fejlesztési tevékenységét. Arra bátorította a fiatal lányokat, hogy járjanak iskolába. Közülük sokan kértek belépést a tanzániai Bene Mariya noviciátusba, amely 1994-ben nyitotta meg kapuit.
Henriette nővér a gyülekezetnek nyújtott sok szolgálat között beleegyezett, hogy újoncok szeretője legyen, miközben felkészült kiképzőre vár. Nagyon engedelmes volt. Nagy gondot fordított a fiatal nőtestvérek szakmai felkészítésére, hogy képzett és hozzáértő leendő hittanosai legyenek. Ritkán nyaralt szülőföldjén, Tanzánia lett az otthona.
Henriette nővér, Isten Irgalmasságának misszionáriusa
Henriette nővér imádkozó és meditáló nő volt, ugyanakkor nagyon aktív ember. Nagyon szerette Istent és az embereket. Szolgálatot nyújtott a betegeknek irgalom és nagy odaadás: értük élt. Amikor csak ideje engedte, meglátogatta a betegeket a falvakban, hogy személyesen lássa a helyzetüket, és amikor csak anyagi lehetősége engedte, beavatkozzon. Nemcsak az emberek anyagi oldaláról gondoskodott, hanem megélte karizmáját, hogy a keresztény szellemet felvirágoztassa a családokban.
Ahogy szerette mondani, megtette mindent Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvössége (Loyolai Szent Ignác). Irgalma valóban ragályos volt. Mindig volt egy szép vigasztaló és vigasztaló szava minden szenvedő emberhez. Sok család számára referenciapont volt, akiknek páciensei elmentek mellette. A szelíd jellemű Henriette nővér nagyon türelmes ember volt, aki képes volt meghallgatni és enyhíteni mások szenvedéseit. Sok nő, aki szülni jött, kérte, hogy segítsen nekik. Referenciaként szolgált sok olyan család számára, ahol a beteg embereket ő segítette.
A közösségben olyan emberként ismerték, aki könnyen, késedelem nélkül megbocsátja az elszenvedett sértéseket. Nagy alázattal, és felismerte gyengeségeit. Minden alkalommal bocsánatot kért, amikor tévedett, akár a közösségben, akár a munkahelyén.
Negyven év vallásos élet, negyven év misszió
Egész vallásos élete misszionárius volt. Egy fáradhatatlan misszionárius, Henriette nővér még nyugdíjba vonulása után is pihenés helyett arra kérte, hogy folytassa a betegek szolgálatát.
2023 júliusában egyszerűen megkérte a Kongregáció elöljáróit, hogy térjenek vissza Burundiba kezelésre, mert néhány éve legyengült a betegség miatt. 23. november 2023-án adta fel a lelkét. A Burundi Katolikus Egyház első missziójának leánya, amely az evangelizáció 125. évfordulóját ünnepelte, elment, hogy csatlakozzon Krisztushoz, akit annyira szeretett, hirdetett és szolgált a különösen szenvedő emberekben. a beteg.
Temetésén a Kigomából és Taborából érkezett papok, vallásos férfiak és nők hatalmas tömege kívánt fizikailag részt venni. Az együttérzés és a szeretet számos tanúja csatlakozott a gyülekezethez.
Így Henriette nővér mindig is élő tanúja volt Krisztus szeretetének, és egy missziós híd, aki megtestesítette és megtestesíti Isten Irgalmát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Sr. Hyacinthe Manariyo
Bene Mariya gyülekezet