A nap szentje március 28-án: Nagycsütörtök
Nagycsütörtök: Az utolsó vacsora ünnepe és az Eucharisztia megalapítása
Név
Maundy csütörtök
Cím
Az utolsó vacsora
Ismétlődés
28 március
Martirológiumában
2004 kiadás
Imádság
Jézusom, te ezekkel a szavakkal: „Tedd ezt az én emlékezetemre”, amelyeket a kenyér testeddé, a bor a véreddé változásakor mondtál ki, fejezd ki vágyadat, hogy mindig szívünkben éljünk és legyünk. szokásos gondolatunk: Rád, Istenem, többet fogok emlékezni, mint magamra; és ha nem vagyok méltó arra, hogy minden nap szentségileg fogadjak Téged, mindig fenntartom neked a legjobb helyet a szívemben. Bátor vagyok, hogy kérjem a szerelmedet, ha csak a mai napra is. Ha nem érdemlem meg, hogy mindig szeresselek, ne tagadd meg, hogy szeresselek, legalább abban a pillanatban, amikor birtokba veszlek. Szüntelenül szeretném feléd emelni azon vágyam kifejezését, hogy tökéletesen szeressek. Az úrvacsora után jobban tudom ezeknek a szavaknak az értékét: Istenem, szeretlek, olyan édes, hogy ismételjem, amikor birtokba veszlek – Ó! Abban a pillanatban igazán az enyém vagy! – Hadd ismételjem meg Neked lelkesedéssel, amelyet a kor nem gyengíthet meg, mert halhatatlan lelkem mozdulata: annyira szeretlek, amennyire csak szeretni tudok… Szeretnélek úgy szeretni Téged, ahogy a Szűzanya szeret, ezer életet szeretnék, hogy mindet Neked szenteljem.
A szent és a küldetés
A nagycsütörtök a nagyhét döntő pillanata, amely mélyen elmerít bennünket Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának titkaiba. Ez a nap különösen arra késztet bennünket, hogy megemlékezzünk az utolsó vacsoráról, amelynek során Jézus megalapítja az Eucharisztiát és a papságot, és a lábmosás gesztusával a testvéri szeretet mandátumát adja. A nagycsütörtök ünnepét ezért olyan mély jelentések hatják át, amelyek megérintik a keresztény misszió szívét a világban. Az Eucharisztia intézménye, mint Nagycsütörtök központi eseménye, Isten üdvözítő szeretetének mélységét tárja fel. Jézus azzal, hogy kenyeret és bort ajánl fel testeként és véreként, új és örök egyezséget köt az emberiséggel, és meghív bennünket, hogy vegyünk részt az Ő isteni életében. A szeretet szentsége arra hív bennünket, hogy bensőséges közösségben éljünk Krisztussal és egymással, minden eucharisztikus ünneplést az egyetemes közösség aktusává alakítva, amely legyőzi az idő és a tér korlátait, egyesítve minden hívőt Krisztus testében. A nagycsütörtök másik erőteljes jelképe, a lábmosás a szolgálat és az alázat olyan mintáját mutatja be, amely a keresztény küldetés középpontjában áll. A szolga szerepét felvállalva Jézus megdönti a korabeli társadalmi konvenciókat, és arra tanít, hogy az igazi nagyság abban rejlik, hogy szolgálunk másoknak, különösen a legrászorultabbaknak és a legkiszolgáltatottabbaknak. Ez a mélyen szimbolikus gesztus arra emlékeztet bennünket, hogy arra vagyunk hivatva, hogy a szolgálat és a kölcsönös gondoskodás konkrét cselekedeteivel testesítsük meg Krisztus szeretetét. A Nagycsütörtök által felidézett küldetés tehát kettős: felhívás arra, hogy tápláljuk magunkat Krisztus valódi jelenlétével az Eucharisztiában, s tegyük életünket állandó szeretet-felajánlássá Istennek és felebarátunknak, és egyúttal felhívás az alázat és szolgálat megélésére, mint a szeretet kötelékének hiteles kifejezésére. Nagycsütörtök arra hív fel bennünket, hogy ismerjük el Jézus áldozatos szeretetét hitünk és tetteink alapjaként, és arra buzdít, hogy legyünk tanúi ennek a szeretetnek a világban. Nagycsütörtök arra hív bennünket, hogy mélyen elmélkedjünk a hit titkaiban való részvételünkről és arról, hogyan reagálunk Krisztus felhívására, hogy a szeretet és szolgálat evangéliuma szerint éljünk. Emlékeztet bennünket arra, hogy keresztényként küldetésünk nem csupán szavak kérdése, hanem Krisztus példájával teljes összhangban élt életünk, aki mindenki szolgája lett a világ üdvösségéért. Ezen a szent napon meg kell újítani elkötelezettségünket Krisztus szorosabb követése mellett, üdvözölve szívünkben az ő eucharisztikus jelenlétét, és olyan szeretettel szolgálva felebarátainkat, amely Isten végtelenségét tükrözi. irgalom.
A szent és az irgalom
A nagycsütörtök bevezet bennünket a nagyhét dobogó szívébe, mélyreható elmélkedést kínálva az isteni irgalmasságról, amely Jézus cselekedetei és tanításai által nyilvánult meg a szenvedése előtti utolsó órákban. Ez a nap két alapvető eseményre emlékeztet, amelyek Krisztus szeretetének és irgalmának legfőbb kifejeződése: az Eucharisztia megalapítása és a lábmosás. Mindkét esemény feltárja előttünk Isten szeretetének mélységét, azt a szeretetet, amely ajándékká, szolgálattá és élő jelenlétté válik közöttünk. Az Eucharisztia megalapítása az utolsó vacsorán Isten emberiség iránti szeretete kinyilatkoztatásának csúcspontja. Ebben a szentségben Jézus nemcsak folyamatos jelenlétét ígéri közöttünk, hanem felajánlja magát lelki táplálékként, amely táplál, fenntart és megújít. Az Eucharisztia Isten irgalmának kézzelfogható megnyilvánulása, amely behatol törékenységünkbe és szegénységünkbe, hogy belülről átalakítson bennünket, és bensőségesebb közösségre hívjon bennünket Vele és közöttünk. A szeretet szentségében minden eucharisztikus ünneplés személyes találkozássá válik az isteni irgalmassággal, ami arra hív bennünket, hogy legyünk ennek az irgalmasságnak a hordozói a világban. A lábmosás tehát Krisztus irgalmát tárja fel cselekvésben. Ezzel a gesztussal Jézus megfordítja a hatalom és a szolgálat hagyományos szerepeit, megmutatva, hogy az igazi nagyságot alázattal és mások, különösen a kicsik és a rászorulók szolgálatával lehet elérni. Ez a cselekedet nem csupán az etikus viselkedés mintája, hanem Isten irgalmas szeretetének mély jele, amely lenyúl, hogy a legsebezhetőbb állapotunkban találkozzon velünk. Arra hív bennünket, hogy ismerjük el minden egyes ember belső méltóságát, és válaszoljunk a kölcsönös szolgálatban és gondoskodásban konkretizálódó szeretettel. Nagycsütörtök tehát azt a kihívást állítja elénk, hogy Krisztus példáját követve hitelesen és radikálisan éljük meg az irgalmasságot. Ez az irgalom nemcsak alkalmi jótékonysági cselekedetekben nyilvánul meg, hanem olyan életválasztásban is, amely a feltétel nélküli szeretetet és az önzetlen szolgálatot teszi létének támaszpontjává. Az irgalom, amelyet Jézus tanít és ad nekünk, átalakító erő, amely képes megújítani a szíveket, és igazságosságon, békén és testvéri szereteten alapuló közösségeket építeni. Nagycsütörtök arra hív bennünket, hogy szemléljük Isten irgalmas arcát Jézus Krisztusban, és tegyük életünk fő útjává az irgalmasságot. Arra emlékeztet bennünket, hogy a Jézus követésére való felhívás arra szólít fel, hogy megtestesítse irgalmát a világban, minden napi gesztust Isten szeretetének kézzelfogható jelévé alakítva. Ez a szent nap arra késztet bennünket, hogy élő Eucharisztiává és alázatos szolgáivá legyünk, és elhozzuk az isteni irgalmasság fényét világunk sötétségébe.
Legendairodalom
Nagycsütörtökön az olajok megáldásának szertartását a délelőtti krizmiás mise során tartják, délután pedig az esti szentmisén emlékeznek meg az Úr utolsó vacsorájáról, ezzel kezdődik a Szentháromság…