Válassza ki a nyelvet EoF

A nap szentje március 24-én: Imádság Jézushoz, aki belép Jeruzsálembe

Virágvasárnap: A nagyhét kezdetének jelentése és hagyományai

Név

Virágvasárnap

Cím

Jézus belépése Jeruzsálembe

Ismétlődés

24 március

Martirológiumában

2004 kiadás

 

Imádság

Bizony, szeretett Jézusom, te egy másik Jeruzsálembe lépsz be, ahogy belépsz a lelkembe. Jeruzsálem nem változott, hogy befogadott Téged, inkább barbárabbá vált, mert keresztre feszített. Ó, soha ne engedj meg olyan szerencsétlenséget, hogy befogadjalak, és minden szenvedélyem és rossz szokásom megmaradva még rosszabbá váljon! De a legbelsőbb szívből kérlek, hogy méltóztasd megsemmisíteni és teljesen elpusztítani őket, elnémítva szívemet, elmémet és akaratomat, hogy mindig a szeretet felé forduljanak, szolgáljanak és dicsőítsenek téged ebben az életben, majd gyönyörködjenek benned más örökké.

Római martirológia

Virágvasárnap: Az Úr szenvedése, amelyben a mi Urunk, Jézus Krisztus Zakariás próféciája szerint szamárcsikón ülve bement Jeruzsálembe, miközben pálmaágakkal a kezükben tömegek jöttek szembe vele.

 

 

A szent és a küldetés

Virágvasárnap kezdődik a nagyhét, a keresztény élet központi időszaka, amely Jézus Krisztus földi életének utolsó hetére emlékezik, a jeruzsálemi diadalmas bevonulásától egészen a feltámadásig. Ennek a napnak mély teológiai és spirituális jelentősége van, hiszen megkezdi a húsvéti misztérium csúcspontja felé vezető utat, lényeges elmélkedéseket kínálva Krisztus küldetéséről és az emberiségért hozott áldozatának jelentéséről. Jézus pálmaágakkal és üdvözlő énekekkel fogadott belépése Jeruzsálembe a látszólagos diadal pillanata, amely azonban megelőzi a szenvedés eseményeit. A Jézust királyként köszöntő, politikai és földi felszabadulást remélő tömeg nem érti teljesen küldetésének mibenlétét. Ez a jelenet feltárja az emberi elvárások és Isten üdvözítő terve közötti feszültséget, kiemelve Jézus hajlandóságát, hogy önként vállalja a szenvedést és a halált az emberiség megváltása érdekében. Virágvasárnap arra hívja a híveket, hogy gondolkodjanak el a szolgálat és az áldozatvállalás dimenziójáról a keresztény misszió középpontjában. Jézus Jeruzsálembe belépve nem a világ kritériumai szerint hatalmat keres, hanem „Isten bárányaként” kínálja magát, aki elveszi a világ bűneit. Az övé a kiszolgáltatottságban és a végletekig szeretetben megnyilvánuló jogdíj, egy olyan vezetési modell, amely irgalom, alázat és önátadás. Ez a nap arra is hív bennünket, hogy elmélkedjünk a Krisztus küldetésére adott személyes válaszunkról. A tömeg, amely Jézust dicséri a városba való belépéskor, ugyanaz, amely néhány nappal később a keresztre feszítését fogja kérni. A virágvasárnap Krisztus-követésünk koherenciájára és mélységére hív minket, és arra hív fel bennünket, hogy ne korlátozzuk magunkat a felszínes és pillanatnyi lelkesedésre, hanem a hit útjának folyamatos és tudatos elköteleződésére. Továbbá a virágvasárnap megünneplése egy felhívás arra, hogy Krisztus békéjét és szeretetét vigyük a világba. Ahogyan Jézus belépett Jeruzsálembe, hogy végrehajtsa üdvös küldetését, úgy minden keresztény arra hivatott, hogy saját lakókörnyezetében a jó hír hordozója legyen, szavakkal és tettekkel tanúskodva a keresztről és a keresztről jövő reményről és megszabadulásról. a feltámadás. A virágvasárnap nemcsak a nagyhetet nyitja meg, hanem egy mélyreható spirituális utazást is, amely arra hív minket, hogy kövessük Krisztust a kereszt útján, újra felfedezzük áldozatának valódi értelmét, és megújítjuk az evangélium szerinti élet iránti elkötelezettségünket. Ez egy pillanat, hogy megerősítsük küldetésünket Krisztus tanítványaiként, akik arra hivatottak, hogy húsvétja fényét terjesszük az egész világon.

A szent és az irgalom

A virágvasárnap gazdag szimbolikájával és mély lelkiségével megnyitja a kaput a nagyhétre, és arra hív, hogy elmélkedjünk az isteni irgalmasság misztériumáról, amely áthatja Krisztus szenvedésének teljes elbeszélését. Ez a nap, amely Jézus diadalmas Jeruzsálembe való bevonulására emlékezik, paradoxon elé állít bennünket: a királyok királya nem harci szekéren, hanem alázatos szamárháton választja a szent városba való bejutást, előrevetítve közelgő megaláztatását és szenvedését a kereszten. Ez az alázatosság és az önátadás aktusa az első olyan cselekedetek sorában, amelyek felfedik Isten irgalmának mélységét az emberiség iránt. A virágvasárnapi irgalmasság Jézus meleg fogadtatásában nyilvánul meg a tömegben, amely bár nem érti teljesen a béke és a szeretet birodalmát, mégis megérzi benne a remény és az üdvösség forrását. Ez a jelenet azonban arra is felkészít bennünket, hogy elmélkedjünk azokon az időkön, amikor a tömeghez hasonlóan mi is lelkesedéssel fogadtuk életünkbe Krisztust, hogy aztán a megpróbáltatások vagy nehézségek pillanataiban elhagyjuk. Virágvasárnap arra hív bennünket, hogy ismerjük fel, hogy szükségünk van irgalomra, ismerjük el kudarcainkat, és térjünk vissza Hozzá bűnbánó szívvel. Ezenkívül a virágvasárnap Krisztus irgalma elé állít bennünket, aki annak ellenére, hogy tudja, hogy elárulják, megtagadják és elhagyják, szabadon választja, hogy szenvedése és halála felé halad megváltásunkért. Ez a kereszthez vezető út az isteni irgalmasság legfőbb kifejeződése: egy Isten, aki nem tartja magát távol az emberi fájdalomtól és szenvedéstől, hanem teljes mértékben belép abba, hogy belülről átalakítsa, üdvösséget és új életet kínálva nekünk. Ez a nap tehát arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk arról, hogyan lehetünk Isten irgalmának eszközei a világban. Arra hív minket, hogy tegyük fel magunknak a kérdést, hogyan üdvözölhetjük Krisztust a szívünkben nemcsak az öröm és a diadal pillanataiban, hanem mindenekelőtt a kihívások és szenvedések idején, személyes és közösségi egyaránt. Kihívást jelent számunkra, hogy ezt az irgalmasságot másokra is kiterjesszük, különösen azokra, akik a margón vannak, akik szenvednek, akiket kirekesztett vagy elfelejtett a társadalom. Virágvasárnap nyit egy hétig, ahol mély elmélkedést végzünk Krisztus szenvedéséről és irántunk érzett mérhetetlen szeretetéről. Arra emlékeztet bennünket, hogy a húsvéti misztérium középpontjában Isten irgalmassága áll, aki szüntelenül igyekszik találkozni velünk, megbocsátani és megújítani. Ebben az értelemben a virágvasárnap nemcsak Jézus földi élete utolsó eseményeire való megemlékezés kezdete, hanem egyben felhívás is, hogy minden nap az Ő üdvözítő irgalmának fényében éljünk, fogadjuk szeretetét, és váljunk ennek az irgalmasságnak a hírnökeivé. a világ.

Legendairodalom

Virágvasárnap a liturgián Jézus szamárháton való diadalmas bevonulására emlékezünk Jeruzsálembe, miközben az egész tömeg köpenyeket terített a földre, és tenyereket hadonászott. Ezen a napon kezdődik a nagyhét, amely Jézus feltámadásával zárul, amelyre a következő vasárnap, húsvét vasárnapján emlékezünk meg. Virágvasárnap nem ér véget a nagyböjttel, hanem nagycsütörtökön ér véget, a húsvéti háromszéki nap kezdetén. A virágvasárnapot Második Passióvasárnapnak is nevezik, mivel a tridenti szentmisében a passióvasárnapot egy héttel korábban ünneplik. Szimbolikában gazdag ünnep ez…

OLVASSA TOVÁBB

Forrás és képek

SantoDelGiorno.it

Akár ez is tetszhet