Válassza ki a nyelvet EoF

A nap szentje március 16-án: Kölni Szent Eribert

Kölni Szent Eribert: református püspök és a béke patrónusa

Név

Kölni Szent Eribert

Cím

Püspök

Szülés

c. 970, Worms, Németország

Halál

1021, Köln, Németország

Ismétlődés

16 március

Martirológiumában

2004 kiadás

szentté avatás

c. 1074, Róma, Gergely pápa VII

Imádság

Ó, Isten, aki népednek adtál Szent Eribertus püspököt, az ő segítségével tesz minket erőssé és kitartóvá a hitben, hogy kitartóan együttműködjünk az Egyház egységében. A mi Urunk Jézus Krisztus által, a te Fiad által, aki Isten, veled él és uralkodik a Szentlélek egységében örökkön-örökké. Ámen

Római martirológia

A németországi Kölnben Szent Eribert püspök, aki III. Ottó császár kancellárjaként, akarata ellenére választották meg a püspöki székre, erényeinek példájával szüntelenül felvilágosította a papságot és a népet, amelyre igehirdetésében buzdított.

 

 

A szent és a küldetés

Kölni Szent Heribert, a 10. századi reformpüspök a lelki vezetés lényegét testesíti meg, amely a hitet a közösség gyakorlati szükségleteivel kívánja összhangba hozni. Élete és szolgálata a keresztény küldetés iránti mély elkötelezettséget tükrözi, rávilágítva arra, hogy a spirituális vezetés hogyan képes pozitívan befolyásolni a társadalmat, valamint elősegíteni a békét és az igazságosságot. Szent Eribert küldetését az egyházi reform és a béke előmozdítása iránti állandó elkötelezettség jellemezte. A konfliktusok és megosztottság által fémjelzett korszakban püspöki munkája az egyházi fegyelem megerősítésére, a papság nevelésére és a szegények támogatására összpontosított. Eriberto különös figyelmet fordított a társadalmi kohézióra és a konfliktusok megoldására, aktívan elősegítette a megbékélést a harcoló felek között, és megpróbált kölcsönös tiszteleten és keresztény szereteten alapuló kapcsolatokat kialakítani. A püspöki misszióhoz való hozzáállása a hit holisztikus látásmódját tükrözte, integrálva a lelki gondozást a társadalmi cselekvéssel. Eribert megértette, hogy a Krisztus követésére való felhívás magában foglalja az egész közösség jólétéért való felelősséget, amely messze túlmutat a szentségek egyszerű kiszolgáltatásán. Szolgálatát ezért az a mély meggyőződés vezérelte, hogy az Egyháznak a remény jelzőfénye és a társadalom változásának eszköze kell legyen, a szenvedés enyhítése és a béke előmozdítása érdekében. St. Eribert küldetésének egyik legfigyelemreméltóbb aspektusa a szegények és rászorulók iránti elkötelezettsége volt. Érzékenysége a társadalmi igazságosság kérdései iránt és nagylelkűsége a kevésbé szerencsések szükségleteinek kielégítésében az evangélium mint az egyetemes szeretet és szolidaritás üzenetének hiteles megértését mutatta. Eriberto azon munkálkodott, hogy az egyház mindenkit szeretettel fogadjon és támogasson, különösen azokat, akiket a társadalom marginalizált és elfelejtett. Kölni Szent Heribert élete és küldetése inspiráló példát kínál számunkra arra, hogy a spirituális vezetés hogyan alakíthatja át a közösségeket, és hogyan építhet igazságosabb és békésebb társadalmat. Öröksége arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk keresztényként a mai világban betöltött szerepünkön, és kihívást jelent, hogy aktív és elkötelezett módon éljük meg hitünket, a békéért, az igazságosságért és mindenki jólétéért. Szent Heribert arra emlékeztet, hogy a keresztény misszióhoz bátorság, együttérzés és Isten szeretetének átalakító erejébe vetett megingathatatlan bizalom szükséges.

A szent és az irgalom

Kölni Szent Heribert a 10. századi püspöki szolgálata révén megtestesítette az istenit irgalom a nagy kihívások idején a remény és a spirituális útmutatás jelzőfényévé válik közössége számára. Élete, amelyet mély odaadás, valamint az igazságosság és a béke iránti megingathatatlan elkötelezettség jellemez, feltárja az irgalmasság fontosságát, mint a keresztény vezetés egyik alapelvét. Szent Eribert küldetésének középpontjában az a meggyőződés állt, hogy az irgalmasság nem egyszerűen múló érzelem vagy elszigetelt gesztus, hanem állandó magatartás, amelynek át kell hatnia minden emberi kapcsolatot és az Egyház cselekedeteit. Ez a szemlélet az egyházi reform iránti elkötelezettségében nyilvánult meg, amelynek célja a papság és a hívek lelki és erkölcsi életének megújítása volt, hangsúlyozva az együttérzés, a megbocsátás és a legkiszolgáltatottabbakról való gondoskodás fontosságát. Eriberto különös figyelmet fordított a szegényekre és a rászorulókra, látta bennük Krisztus arcát, és nagylelkűen és odaadással válaszolt szükségleteikre. A kevésbé szerencséseket segítő munkája az Egyházról mint az irgalmasság közösségéről alkotott vízióban gyökerezik, ahol minden tag arra van hivatva, hogy támogassa a másikat a szeretet és a kölcsönös szolgálat erényes körében. Szent Heribert azon képessége, hogy elősegítse a békét és a megbékélést az ütköző csoportok között, azt is tükrözte, hogy mélyen megértette az irgalmasságot, mint gyógyító és egységerőt. Azzal, hogy fáradhatatlanul dolgozott a szembenálló felek közötti közvetítés és a viták tisztességes és igazságos megoldásán, Eriberto bebizonyította, hogy az irgalom alapvető fontosságú a harmonikus társadalom felépítésében, valamint a megosztottságok és félreértések leküzdésében. Kölni Szent Heribert élete és munkássága inspiráló modellt kínál arra vonatkozóan, hogyan irányíthatja az irgalmasság az Egyház küldetését a világban. Öröksége arra hív bennünket, hogy fedezzük fel újra az irgalmasságot, mint az evangélium szívét és minden hiteles keresztény cselekvés alapját. Emlékeztet bennünket arra, hogy a legnehezebb kihívásokkal szemben is arra vagyunk hivatva, hogy Isten irgalmának eszközei legyünk, és azon munkálkodjunk, hogy világosságot, reményt és gyógyulást vigyünk közösségeink szívébe. Szent Eribert tanúságtétele arra buzdít bennünket, hogy együttérzéssel éljünk, keressük az igazságot és mozdítsuk elő a békét, Krisztus, az Atya irgalmasságának arca nyomdokaiba lépve.

Legendairodalom

Amikor azt mondták, hogy Eribertet 999-ben Köln püspökévé avatták, már sok minden elhangzott. Ez annak az Ezernek az előestéjén volt, amelyről azt hirdették, hogy tele van ijedtséggel a világvége miatt. Az egyetemes pánik pillanatában sok minden történt, mintha az apokaliptikus napok várakozása valóban megbénította volna a világ életét. Csak fel kell idézni Carducci szavait a „Le turbe raccolte intorno a' manieri feudali, accasciate e…

OLVASSA TOVÁBB

Forrás és képek

SantoDelGiorno.it

Akár ez is tetszhet