Az irgalmasság művei
Az irgalom, mint válasz Isten szeretetére
Miközben a kezdetére vár FARE SPAZIO, az egyezmény Spazio Spadoni Szicíliában, amely szeptember 15. és 17. között kerül megrendezésre Notóban, értékes betekintést ajánlunk a Irgalmasság művei Carlo Miglietta bibliatudóstól.
Isten az Irgalom
Az irgalmasság tettei, testiek és lelkiek, a hívő életének középpontjában állnak. Valójában az irgalom nem csupán a bajba jutottak iránti együttérzésből vagy a szolidaritás erkölcsi követelményéből fakad, hanem maga Isten szeretete tölt el bennünket, és túláraszt bennünket mások felé, mert Isten az Irgalmasság. Valójában „az irgalmasság a bibliai értelemben sokkal több, mint Isten szeretetének egy aspektusa. Az irgalmasság olyan, mint Isten lénye. Háromszor Mózes előtt Isten kimondja a nevét. Első alkalommal ezt mondja: „Az vagyok, aki vagyok” (3Móz 14). Másodszor: „Kegyet adok annak, akinek kegyelmet adok, és annak könyörülök, akinek irgalmazok” (33Móz 19). A mondat ritmusa ugyanaz, de a kegyelem és az irgalom veszi át a lét helyét. Isten számára kegyelmet és irgalmat tenni annak lenni, amilyen. Ez megerősíti Isten nevének harmadik kijelentését: „Az Úr, Isten, irgalmas és irgalmas, késedelmes a haragra, bővelkedik kegyelemben és hűségben” (Kiv 34)” (Taizé közösség). Ferenc pápa megerősíti: „Az irgalmasság a Szentírásban a kulcsszó, amely jelzi Isten velünk szembeni cselekedeteit. Nem csupán megerősíti szeretetét, hanem láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszi azt. A szerelem viszont soha nem lehet elvont szó. Természeténél fogva konkrét élet: szándékok, attitűdök, viselkedések, amelyek a napi cselekvésben előfordulnak.
„Irgalmas, mint az Atya” (Lk 6)
Ha tehát Isten irgalmassága minden irgalmunkat megelőzi, akkor az irgalmasság cselekedetei jelentik a módot arra, hogy válaszoljunk Isten irgalmára. „Az irgalmasság nemcsak az Atya cselekedete, hanem kritériuma is lesz annak megértésében, hogy kik az igazi gyermekei. Röviden: arra vagyunk hivatva, hogy irgalmasságból éljünk, mert mi voltunk az elsők, akik kegyelmet kaptunk” (Ferenc pápa).
Eltelve tehát Isten irgalmával, irgalmasságot kell kiárasztanunk felebarátunkra. Bölcsességében az Egyház mindig is konkrétumot adott az irgalmasság parancsának. Már X. Pius Keresztény Tanításának Katekizmusa a testi irgalmasság hét művét sorolta fel, amelyek közül hat a Máté evangéliuma 25. fejezetéből származik (Mt 25-35). Valójában az Úr az éhezőkkel, szomjazókkal, idegenekkel, meztelenekkel, betegekkel, bebörtönzöttekkel akarta azonosítani magát: „Ahányszor ezt tetted eggyel a legkisebb testvéreim közül, azért tetted, hogy nekem…; ahányszor nem tetted meg eggyel a legkisebb testvéreim közül, velem nem tettétek meg” (Mt 36-25); „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Ez a parancsolatunk tőle: aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (31Jn 46-1).
Ferenc pápa így buzdít bennünket: „Bizony vágyam, hogy a keresztény nép elmélkedjen… az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről. Ez egy módja annak, hogy felébresszük lelkiismeretünket, amely gyakran álmos a szegénység drámai előtt, és egyre jobban behatol az evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság kiváltságai. Jézus prédikációja az irgalmasság eme cselekedeteivel ajándékoz meg bennünket, hogy megértsük, az Ő tanítványaiként élünk-e vagy sem… Nem menekülhetünk az Úr szavai elől: és ezek által ítéltetnek majd meg… „Maga Krisztus van jelen. Húsa újra láthatóvá válik, mint egy megtépázott, megkorbácsolt, megkorbácsolt, alultáplált, menekülő test…, hogy felismerjük, megérintsük és törődjünk vele.”
„Boldogok az irgalmasok” (Mt 5)
És aki irgalmas, boldog lesz. Jézus az irgalmasság igazi boldogságát hirdeti: „Boldogok (makàrioi) az irgalmasok, mert irgalmasságot találnak” (Mt 5). A Makàrios a makàr-ból származik, amely egy ősi kifejezés, amely az isteni boldogságot, Isten állapotát jelzi: de az evangéliumok idején ez volt az egyetlen rendelkezésre álló kifejezés, amely a kifejezés legtágabb értelmében vett „boldog” embert jelöl. „Az irgalmasoknak Jézus nem ígér többet, mint amit ők már tapasztalnak: irgalmasságot… Mit adhatna még Isten az irgalmasoknak? Az irgalmasság Isten és az emberek teljessége. Az irgalmasok már Isten élete szerint élnek… Az irgalmasság Isten legtisztább tükörképe az emberi életben. „A felebarát iránti irgalmasságból Istenhez hasonlítasz” (Nagy Bazil). Az irgalmasság Isten embersége. Ez az ember isteni jövője is” (Taizé közösség).