Szent Gemma extázisa: 131-135
Szent Gemma eksztázisai, a hit erőteljes bizonyságtétele
Extasy 131
Hívd segítségül Jézust; nincs mit adni neki, újra életet ajánl neki; vágyik az úrvacsora pillanatára (vö. P. GERM. nn. XIX és XXXII).
14. október 1902., kedd, 8 óra körül.
Ó, Istenem, ó Jézus, jöjj velem, élet, hogy feléleszts; gyere velem alázatosan, hogy megalázz. Jézusom, azt kérdezed, mit akarok? Élet, élet, hogy feléleszts.
Istenem, mit adjak neked, ha nincs semmim? Nézz rám, nézz rám: itt vagyok. Nézz rám tetőtől talpig: nincs semmim, tönkrementem, tényleg nincs mit adni neked. Világosíts fel, ha akarod, hogy adjak neked.
Ah! most jut eszembe. Ezt az életet, amelyet nekem adtál, és a szeretet erejével megőriztél, ezt az életet neked áldozom.
Nos, ó Uram, nem tudok mást adni neked… Mindig is értelmes Úrnak, jóságos Úrnak ismertelek; ezért nem várhat el tőlem többet, mint én. Szóval bocsáss meg, ha ezt nem tudom megadni…
Szegény Jézus! Mit fogunk tenni, ó Jézus, mit fogunk tenni holnap reggel?…
Extasy 132
Aggódva keresi a rejtőzködő és távolodó Jézust (vö. P. GERM. n. XXIV).
28. október 1902., kedd, 7 óra körül.
Jézusom!… Ó, Jézus, megoszthatók-e minket így? Nem tudod és nem látod, hogy nem bírom tovább?… És te?…
Ó, Jézus, nem vágyom, nem keresek mást, csak téged, és te menekülsz előlem?… Itt vagyok, mindenre készen állok, és ez mégsem elég neked? Még mindig menekülsz előlem?… Mégis úgy érzem, szeretlek…
De legalább megmutatod, hogy menekülsz előlem.
Szeretnék, szeretném… de túl gyenge vagyok… Ó, Jézus, mennyi mindent szeretnék tőled!… Nem látni szeretnélek, hanem beszélni veled; Szeretném elmondani neked, ó Jézus, tudod-e?… Adj erőt… erőt akaratod teljesítéséhez.
Extasy 133
Szereti és dicséri Jézust, de kéri, hogy pótolja azt, ami hiányzik szeretetéből és dicséretéből. Édes neki hitből élni: elég neki a hit (vö. P. GERM. nn. IV és XXIV).
29. október 1902., szerda, 9 óra.
Drága Jézusom, drága Istenem! Ó, manapság milyen kevéssé szeretlek! De tegyél, hogy sokkal jobban szeresselek… Jézusom, szeretlek; te pótolod azt, ami a szerelmemből hiányzik. Jó Jézus, áldalak; de pótold azt, ami hiányzik nekem… Jó Jézus, dicsérlek ma a holnapért; te pótolod, ami hiányzik a dicséretemből. Ma este felajánllak Istennek, a te Atyádnak… Felajánlom Neki, ó Jézus, szíved szeretetét…
És ez elég neked?… És hívlak, ó Jézus, és minden pillanatban hívlak, csak hittel. És milyen hittel?… Azzal, amit talán nekem adtál, ó Jézus, lelkem egészségére és minden jóságodra.
Tudod, Jézus, édes számomra hitben élni… Talán hidegebbnek fogsz találni; de a lelkem is különleges segítséget kap: érzem… Elég nekem a hit, ó Jézus: Jól élek a hittel.
Extasy 134
Kérd Jézust, hogy továbbra is védje őt, hálátlan lányát, és adjon neki jó halált (vö. P. GERM. N. XIX.).
30. október 1902-án, csütörtökön este.
… Soha ne jöjjön el az a pillanat, amíg élek, hogy nem ismerek annyi kegyelmet… Ennek a hálátlan leánynak, továbbra is, Uram, oltalmazz…
Szeretnék még egy kegyelmet tulajdonítani, ó, Jézus. Jól tudod.
De Uram, ne tagadd meg tőlem a segítségedet, hogy egy utolsó kegyelmet elnyerhessek. Nem tudom, ó Uram, mi a te isteni akaratod, ennek ellenére jó halált kérek… Mit tenne velem annyi kegyelem, amit tőled kapott, ha ezt nem kapnám meg?
Extasy 135
Az ördög kísértéseivel és a szellem sivárságával próbára téve alázattal Jézushoz fordul, könyörögve, hogy ne hagyja el, és térjen vissza, mint előtte (vö. P. GERM. N. XXII.).
Péntek 31 október 1902.
… Várd, várd, ó Jézus, a megfelelő pillanatot…
Mindent elfogadok, ami Istenemtől származik, amit Istenem küld nekem. Uram, ha a te akaratod lenne, hogy felszabadíts… de legyen meg a te akaratod, soha ne az enyém…
De az ördög, ó, Uram, megpróbálja az erőmet, és te nem jössz velem? Mit csinálnék nélküled?… Mit csinálnék nélküled?… Mit csináljak, ha hiányzol?… Összetöröm, remegek, sírok, ha azt hiszem, hiányozni fogok. Van irgalom rajtam, Uram! Egyedül vagyok, könyörülj rajtam!... Naponta sokszor hívlak; Mindig kereslek… de hol bujkálsz?
És mit ér ez az élet, amit nekem adtál, ha segít elveszíteni téged? Istenem, mit csináljak? Nem vagyok-e többé, ó, Jézus, a te szerető prédád? És kié leszek én… kié?… Ne engedd, ó, Uram, ne engedd. Ha a te akaratod, engedd meg, hogy kiszabadítsam magam… Uram, ha a te akaratod… De akkor nem kérdezem, hogyan… .
Ó! Várom, várom a pillanatot, Uram, hogy veled találhassam magam, közel hozzád; akkor mondj le magamról, és akkor ezernyi tiltakozást tegyek… Ó Jézus, hányszor megbántottalak! Hányszor jöttél már ebbe a szívbe…! Igazad van, hogy nem akarsz még egyszer visszamenni oda. Ha mindig tisztán tartottad volna, mi?…
Ne mondd többé nekem ezeket az édes szavakat, meg akarsz halni… Most már rég nem szoktam hozzájuk, és ha neheztelsz rájuk…
. . .
Anélkül, hogy se igent, se nemet, se helyeslő szót, se szemrehányást ne mondanál? És mit fogunk tenni, ó Jézus, a világon? Ó, Jézus, hová hagysz?… Reggeltől estig fáradt vagyok; és te, aki azt mondtad: „Hálátlan vagy nekem, de még mindig kedves vagy”; és most?… Gyere vissza, gyere vissza, mint korábban; Megígérek mindent, mindent, amit csak akarsz.
Milyen késő? Én késtem, vagy te késtél? És így hagysz engem? És így hagyjuk egymást szó nélkül? Nem vagy boldog?… Hagyom, hogy azt csinálj, amit csak akarsz, és mégis… Ha ez a te akaratod, szabadíts fel, szabadíts fel…